Vadkeleti kirándulás a "szomszédbloggal" - avagy már megint Borsod

Üdv rátok és házatok népére ti kedves szántóvetők olvasók!

Bizony, csodák márpedig léteznek, erre utal az is, hogy 5 hónap kihagyás után ismét rávettem magam egy poszt megírására, ám mostanra már több, mint egy év lett a lemaradásom a történetek kapcsán. De hát tudjuk, a jó munkához idő kell...meg egyéb életbölcsességek.

Inkább kezdjünk neki a posztnak, a sok fölösleges rizsázás helyett. Szóval, történt, hogy Ádámmal, a Járműfotózás Minden Mennyiségben társblog egyik szerzőjével elgondolkodtunk 2014 szeptemberében, hogy mely térségben is kellene fotózni, ha már a kemény munkák közepette éppen adódott 2 szabad napunk, mikor mindketten ráértünk. Jött az ötlet, menjünk Borsodba. Jó, menjünk Borsodba, mert ott még soha nem jártunk...ja de! :D

Sebaj, mára már valósággal beleszerettem abba a megyébe és környezeti adottságaiba, kár hogy ezt a helyi uruk-haiok sötét erő cseppet sem becsülik meg.
Szokásomhoz híven a túrák előtti napon Debrecenbe vetődtem, így aznap délután még belefért némi kitekintés Balmazújvárosba, ami köztudottan egy maszekparadicsom.

Bocsi, te kinél bankolsz tankolsz?

Igaznak bizonyultak a városi legendák, a faluba beérve rögtön FIX-875 fogadott minket. Ez nem sok embernek van meg az országban, az is FIX...
Tovább folytatva utunkat, az egyik utcában ismét csodára bukkantunk.

Bemutatjuk az Ikarus új generációját a Tikarus 256-ost. :)

Emellett a rendszám nélküli 256-os mellett sorakozott még FKF-310 (gyk. egy 211-es), valamint egy Bova is.
Ha már itt járunk tekintsük be a vasútállomásra is, ahol a délutáni csúcsban megfordul néhány Hajdús vas.

LOL-847 veszi az irányt Debrecen felé. Előtörtek a szép emlékek, rengeteget jártam ezzel a kocsival T&J-s pályafutása alatt Budapest-Vácrátót között.

A települést kellőképp bejártuk, találtunk még egy 211-est, majd mikor már indulnánk Debrecen felé érkezik a méltó búcsúkép.

JXZ-060, egy szép állapotú 250.59-es. Hasonlóan a rendszám nélküli 256-oshoz, ez is a balmazújvárosi Délibáb Busz Kft. tulajdonába tartozik.

A balmazújvárosi kitérést le is zárom, közbe ránk esteledett, másnap pedig korán volt a tervezett indulás.
Az úti célunk igazából a kazincbarcikai és ózdi térség bebarangolása volt. Részemről az volt még a legsötétebb foltja Borsodnak (na nem szó szerint), Kazincbarcikán csupán egyszer jártam fotózni, még 2011-ben.
Mivel hétköznap volt, így nem a külső telephelyes kocsikat kutattuk, hanem ez amolyan fotózzunk a városokban napnak indult.

Az elmaradhatatlan tiszaújvárosi betérés és DUM-082, mely nem olyan rég érkezett ide a Kazincbarcikai üzemegységtől.

Ezen kívül meglestük még a Jabil műszakváltást is, de a fényekre való tekintettel értékelhető képek nem igazán születtek. Folytattuk utunkat a 35-ös úton egyenesen Miskolc felé, de Muhinál letértünk és elhagytuk a járt utat a járatlanért. Elvégre ha már Borsodban fotózunk, akkor falujárjunk, hátha jön szembe valami alapon.

Sajópetrin már meg is bizonyosodtunk a kitérő helyességéről. BPR-183 viszi Miskolcra a sulisokat és a jómunkásembereket.

Kistokajon ha menetrend szerinti járat ugyan nem is, de egy Foot-caros Samina műszakváltásra járó LZZ-174 csak vár ránk.

Falukép. Sokat nem időztünk itt, főleg hogy fehér embert sem nagyon láttunk.

Már majdnem Miskolcon vagyunk, de a falu határában még belefutunk egy ÉMÁSZ szerződésesbe, melyet a Borsod Volán ad.

Ilyen táblával sem fotóztam még 256-ost. A pláne pedig, hogy a busz is hiányzó volt.

Miskolc, Búza tér. A továbbindulásig kb. fél óránk volt hátra, vagy ameddig a parkolójegy tart. :D
Itt a szokásos fotózzunk, amit lehet. A buszállomás hátsó részén a forduló kocsik éppen naposajtósak. Naháát, micsoda véletlen.

GEX-481, az efféle Borsodos 280-asok állandó tartozékai a pályaudvarnak. Szép látvány, nemde?

A Hajdú egyik Irisbusa is befut Debrecenből. Hát inkább ez, mint a múltkori EN 12-es rettenet.

És, hogy az MVK se maradjon ki a szórásból.

Miskolcot is nemsokára elgázosítják a MAN-ok (no, nem a fenti képen látható példány), hanem Lion City-k, így az Ikarusok igencsak megfogyatkoznak majd a városban.

Így például a képen látható AKD-547 sem lesz valószínűleg mindennapos látvány a 11-esen.

Tovább folytatjuk utunkat Kazincbarcika felé, de azért az útba eső Repülőtér végállomáshoz még betérőt teszünk.

Végállomási összkép.

Ebben az időszakban érkezett néhány 280-as az MVK-hoz a Kunság Volán kecskeméti flottájától, ahol már feleslegessé váltak a Mercedesek érkezése után. BPF-027-et éppen ott találtuk a Repülőtéren.
Szemben, a Tesco parkoló mellett pedig KOY-958 dekkolt Borsod volános Különjárat táblával. Semmi különös, piros-fehér 256-os, Városligetben sokszor fellelhető.

Közben megérkezünk Kazincbarcikára, ahol végre kezdetét veszi a túra érdemi része. A buszállomás parkolója naposajtós, a bejövő kocsik pedig naposajtótlanból lőhetőek. Itt el is töltöttünk kb. 1-1,5 órát.

DUD-972 a Tesco járaton. Tetszik a helyi Ventona. :D

LKN-236 érkezik Egerből az Agria "jóvoltából". Hát inkább hagyjuk, onnan normálisabb buszt is küldhettek volna...

Egy szép, sárga ajtós 260.43-assal búcsúzunk a városból. További állomásfotókkal most nem untatnálak Titeket.

 Célba vettük Ózdot, de útközben persze akadtak érdekességek.

Pl. Vadna határában a Coloros Kinglong, közvetlen DUD-974 kíséretében.

Putnokon betérünk a vasútállomásra, mert ha már arra járunk, miért is ne. JOB-687 éppen beszállított (aki nem tudná, ő az egyetlen fehér 256.44-es Borsodban), de mivel a fények nem voltak a legjobbak, így arról nem készült túl jó fotó.
De ha már vasútfotós kedvünkben vagyunk, legyen már meg a Napivonat.jpg., ennek fényében Bánhorváti vasútállomásra is benézünk. Itt már nagyobb sikerrel jártunk, a Szergejes teher mellett a szlovák vasúttársaság két Búvárját is megcsíptük egy nagyobb szállítmánnyal.

Íme az összkép.

A nap meglepetése azonban ezután érkezett. A vasútállomás melletti bekötőúton nem más várt minket, mint az ózdi kistérség többcélú társulásának Isuzu turkuáza Turquoise típusú autóbusza.

Ez pedig nem más, mint LNC-576. Éppen megcsíptük a nap utolsó sugarait az érkező felhők előtt.

Következő képünk pedig már az ózdi buszállomásról érkezik.

FLR-988, a Credo erről a vidékről is elmaradhatatlan kellék.

Maga a város egyébként tán az ország egyik legrondább, és leglelakottabb iparvárosa. Ezt valószínűleg a sok elhagyatott, jobb sorsára váró gyárépület teszi, mert a természeti adottságai egyébként nagyon szépek.

Buszállomási divatkép. A Tourismo nélkül akár egy '90-es évekbeli összkép is lehetne.

A fentebbi kép hátterében is látszanak a lelakott gyárépületek, és a háttérben kimagasodó szép dombok. Így egy képen a 280-assal még egész hangulatosnak is mondható.
Miután erre is kifotóztuk magunkat, utunkat a Kazincbarcika szélén található berentei bányák felé vesszük, ugyanis 2 körül érkezik ide néhány borsodos busz műszakváltásra, melyek nem térnek be a kazincbarcikai buszállomásra.

Útközben egy, a túráról elmaradhatatlan Regio, Sajóivánkáról. Enélkül a kép nélkül, nem világ a világ Borsodban. :D

Berentéhez időben érkezünk, még némi pihenő is marad az óóóriási eresztés érkezéséig.
Elsőként LWA-389 (ARC) érkezik Edelény felől, majd jön egy C56-os is, JMN-894 személyében. Nem sokkal később BHR-331 indul el Sajókazára.

Ezek után HYG-656 Tardonáról.

Végül pedig BHR-392 indul el Szuhafőre, és ezzel le is tudtuk az óriási műszakváltást. Szép lassan elindulunk hazafelé irányba, de Edelénybe még teszünk egy kitérőt.

Sajószentpéter határában a Kazincbarcika-Miskolc járat. A Conectók mellett azért jó néhány 280-as is megfordul eme forgalmas vonalon.

Edelényben is megörökítünk néhány hiányzót, ez a térség számomra abszolút sosemlátott. Noha a buszok jó része Miskolcról, illetve Kazincbarcikáról érkezik.

Számomra a két legérdekesebb kocsi a képen látható GJN-225-ön kívül még BRU-108 volt.

A fények itt is nekünk kedveztek, ahogy az a képeken is kivehető.

Edelényi záróképként JMN-963 érkezik Ragályról.

A településről sok jó nem mondható el, a fehér ember sajnos errefelé olyan ritka, mint a fehér holló.
A szemlélődés után most már tényleg hazafelé baktatunk, Tiszaújvárosba éppen a Jabil műszakváltás idejében érkezünk. Az meg ugye sosem unalmas, úgyhogy az utolsó fényeket kihasználva végigszedjük a műszakváltást.

Werner Reisen (szép magyar név, ugye?) hulladékával zárul képtárunk.

Ekkor még a buszok nagy részét a Borsod Volán valamint a Foot-car adta, de néhány hulladék már ekkoriban is fellelhető volt. Mára azonban már a Kékesbusz teljesíti a váltást, természetesen jobbnál-jobb, csupa minőségi autóbusszal.

Hát ennyi lett volna ez a szösszenet, a túra második napjával remélhetőleg hamarabb jelentkezem, mint ezzel!
Sziasztok!