2018. december 30., vasárnap

Ez volt 2018...

...buszos szemmel persze, mert amúgy sűrű év volt, de fotózni keveset fotóztam. Ez mondhatni már tendencia, bár tavalyhoz képest már nem csökkent tovább a kedvem és a fotóim száma sem, így van miből összeállítani a szintén szokásos évösszefoglalót. Annyiban mindenképpen különleges lesz a mostani poszt, hogy soha ennyi külföldi kép nem szerepelt évértékelőben nálam.

Január rögtön egy olyan hónap, amiben egyetlen egy darab buszt sem fotóztam itthon. Ennek mondjuk viszonylag jó magyarázata az, hogy a hónap több, mint felét az Egyesült Államokban töltöttem. Ott nem buszokat fotóztam, de a kintlétem végén csak belebotlottam egy olyan helybe, ahová tömegesen hordják a lurkókat, és ha volt kint valami, ami buszos szemmel érdekelt, az bizony a klasszikus "amcsi iskolabusz" volt. Így hát jöjjön egy olyan!

Los Angeles
Februárban ellenben egész sokat csengettem, így utólag meg is lepett, mennyit. Az idei összefoglalóban nem lesz havas kép, innen lehetett volna, ám inkább ezt a bonyhádi képet választottam, mert 2018-ban hiányzó maszek Ikarusba botlani egy vidéki túrán azért már elég menő!

FKB-330 Bonyhád külterületén. Imádom!
Márciusban lényegében semmit nem fotóztam. Jól jellemzi ezt, hogy a BKV-tól választottam a hónap képét, ami egy 415-ös lett, a típus utolsó budai napjaiból. Ekkor utaztam utoljára 415-össel, nekem az, hogy pár darab még szaladgál valahol a pesti vidéken, az ugyanaz, mintha selejtezte volna a BKV az összeset a típusból. Azóta csak tanuló 415-öst láttam Budapesten, de az meg ugye nem kék...

BPI-333 ereszkedik le a Rózsadombról. Esküszöm, fogalmam sincs, hogy ez állományban maradt-e Cinkotán (vagy Dél-Pesten?), vagy selejtezték, de igazából nekem a kettő ugyanaz. :D
Áprilisban sem készült sokkal több fotóm, az Óbudai autóbuszgarázs nyílt napjára ellátogattam, meg a hónap végén Csehországban is jártam, ráadásul autóval. Még odafelé menet készült az egyetlen buszos fotóm a túrán, Negyeden. Kintalvós Karosa, mi más?!

Vágsellye közelében, olyan környezetben, amiből jól látszik, hogy Szlovákia mennyivel előttünk jár már. Pont annyival, amennyire látszik a képen...
Májusban volt ugye Tapolca, és bár túl mainstream onnan választani képet, mégis azt teszem, mert 553-ast ezt megelőzően csak fényképeken láttam, nekem egyértelműen ez volt a legnagyobb dobás a találkozón. Jó, meg az AAT-310...

Annyira csúnya, annyira csehszlovák - imádom!
Júniusban megint nem vittem túlzásba a fotókázást, egyetlen téma mozgatott meg, a Volánbusz beszerzései. Persze az is csak annyira, hogy néha elindultam 30-40 perccel előbb a dolgomra, hogy tudjak fotózni a Vörösvári úton. De egyébként is, milyen buszos évértékelő az 2018-ban, amiben nincs Credo??

Egy jó PIG-es Credo, nem lehet az országban semerre sem menni egy ilyen látványa nélkül...
Júliusban is maradt a Volánbusz a fő témám, még a Pilisbe is kimásztam pár fotóért, a fentinél születtek is érdekesebb képeim. Ám jött az Európa-liga, és a sevillai túrám vitt mindent. Tegye fel a kezét, akinek rajtam kívül megvan a Sevilla FC csapatbusza!

Alig érkeztem meg Sevillába, ez fogadott. Jó, este mondjuk az Újpest ellen játszott a Sevilla, az még hihetetlenebb!
Augusztusban is alig-alig fotóztam, de sikerült egy hiányzó Ikarust lőnöm így is! Nem is akármit, nem is akárhogyan! Horvátországba tartottam nyaralni a Suzámmal, szokás szerint Nagykanizsán álltam meg először. Buszvég meg ilyesmi szóba sem jött, de a benzinkútra tartva mire lettem figyelmes? Egy E94G, hétvégén, suliszünetben... Kis üldözés után meglett, és ráadásul pont abba sikerült belebotlanom, ami hiányzó volt. Így kell nyaralni menni. :)

A világ legszebb busza az E94G!
Szeptemberben már komolyabb volt a termésem, akkor volt Polgár, aztán jöttek az ex. fiumei Citaro-k a BKV-hoz, a BKV hosszú idő után mozgatott meg először. Erről még poszt is készült, így idén sem csak az évértékelőm lesz, a hónap képének azonban mást választottam. Polgár is jó volt, de az odaút még jobb, különös tekintettel Tiszapüspökire.

Csak akkor lenne menőbb, ha ótentikus B-s rendszámok lennének rajtuk, nem ezek az újak.
Októberben egy érdemi túrám volt, csak abból tudtam válogatni. A nagyszombati, dunaszerdahelyi vagy győri tucat buszállomásos fotók helyett az alábbi képet választottam, bár nem az volt a túra legjobb képe és legérdekesebb fogása sem, azért elég szexuális ez a busz, ahogy éppen Pozsonyba indul műszakváltásra...

Komárom
Novemberben ismét alig lőttem buszos képeket, viszont megint jártam Csehországban. Oda én nem buszokat vagy villamosokat fotózni járok, mint ennek a szubkultúrának néhány tagja, hanem sörözni. Csehországban a számtalanféle csodálatos sör mellett két dolgot imádok: a Bohemians Prága focicsapatát és a csuklós Karosákat. Az alábbi képen mindkettő ott van, egy Karosa halad el a Dolicek előtt, ráadásul mindez a kedvenc prágai kocsmám előtt történik. <3


Villamosról több fotóm van Prágában, de ez az igazán menő dolog ott!
December meglehetősen sűrű lett, ha nem lett volna Polgár és Tapolca, akkor ebben a hónapban nagyjából annyi buszos fotóm készült volna, mint az év többi részében összesen. Talán csak a meglepően termékeny február miatt nem lenne igaz az állítás, de hagyjuk is a feltételes módokat! Szép, havas képeim is születtek, aztán az ünnepek között két fotótúrán is voltam. Végül az elsőről választottam képet, ez a Geszteréden pihenő C56-os már akkor is nagyon tetszett, valamiért nagyon tetszik nekem ez a beállás és ez a környezet. Az csak hab a tortán, hogy amúgy hiányzó volt, bár Szabolcsban ez nem olyan meglepő nálam. Így is kevés hiányzó Ikarust lőttem az évben, meg kell becsülni mindet!

Imádom, hogy Szabolcsban még most is felragasztják az azonosítókat a buszokra (a menetjegyváltás (cassa) felirattal együtt), mintha nem KK-k lennének már... Ez ráadásul maradt is Hajdús fényezésű, tökéletes, na!
Összességében buszfotós szemmel nézve érdekes év volt ez. A hobbi iránti lelkesedésem nagyjából két-három éve drasztikusan alábbhagyott, de nem halt ki, egy-egy túra vagy egy-egy téma miatt tudtam lelkesedni idén is. Ezt várom jövőre is, a veszprémi lila buszok például már januárban meg fognak mozgatni, azt már várom, utána meg lehet, hogy megint hónapokig alig fogok fotózni, de abban biztos vagyok, hogy még 2019-ben is össze fogok hozni egy évzáró posztot, mert lesz miből. Legalábbis remélem. Addig is BÚÉK!

2018. szeptember 19., szerda

Fiumei buszok Budapesten

Valószínűleg nincs olyan, a buszok iránt kicsit is érdeklődő ember, aki ne tudna róla, hogy nyolc Mercedes Citaro Horvátországból Budapestre került. A buszok persze nem egyenesen Fiuméből érkeztek, előbb Németországban töltöttek pár éve, majd idén Debrecenben is bemutatkoztak.

Hangulatkeltés nélkül nem árt rögzíteni, hogy Fiume eredetileg 10 Citaro C1-est vett, ám ezek nem váltak be, meghibásodásaik miatt visszakerültek a gyártóhoz Ulmba. Ott kettőt szétszedték, a maradék nyolcat pedig átalakították, mondhatni, megjavították. Ezek után –még mindig csak nyolc évesen– Magyarországra került a nyolc busz, szeptember 3-án pedig végre mind forgalomba állt Budapesten.

A nyolc busz a PDZ-830-837-es rendszámmezőt kapta, és mind a nyolcan Óbudán álltak forgalomba. Régóta nem mozgatott meg semmilyen buszos téma, kivétel néhány hiányzó Ikarus-szal kecsegtető rendezvény vagy túra. Ezek viszont érdekeltek, célom volt mihamarabb lefotózni mind a nyolc példányt. Ez sikerült is két héten belül, nézzük a termést időrendben!

PDZ-832 első budapesti munkanapján a Bécsi úton
Miután a fent látható képet úgy készítettem el, hogy a villamoson hazafelé vettem észre ezt a buszt, majd ugrott be ennek hatására a fiumei buszvásárlás, kedvet kaptam a többi lefotózásához is.
PDZ-836 stílszerűen ugyanott lett meg egy nappal később.
 Itt tegyünk egy gyors kitérőt, a PDZ-836 ugyanis nekem már évek óta megvolt. Ezt a buszt még Abbáziában fotóztam egy nyaralásom során
PDZ-836 itt még RI 415-RG rendszámmal Horvátországban.
Még a második üzemnapon sikerült újabb kettő példányt fotóznom, így az állomány fele két nap alatt meglett.
PDZ-837 a Bogdáni úton
A 837-essel utaztam is, bár nem egy túl hosszú szakaszon, összesen három megállót. Ebből komoly következtetéseket nem is vontam le, de egyébként ha laikus szemmel nézem, simán azt hiheti az átlagutas, hogy egy újonnan vett, néhány éves buszon utazik.

PDZ-834 fordul a Vörösvári útról a Váradi utcába
 Ezután kicsit visszább esett a tempóm, aztán 6-án, tehát a negyedik napjukon ismét három PDZ-t fotóztam, ám ebből az egyikkel korábban már találkoztam, így maradt még kettő hiányzó.

PDZ-830 érkezik a Flórián térre.

PDZ-833 teszi ugyanezt, csak sajnos egy kamion bezavart a fotómba.

Végül a korábban már fotózott, sőt, ki is próbált PDZ-837.
Egy nappal később még egyet kipipálhattam, így az első öt munkanap alatt 8/7-ig jutottam, egész jó. Na itt tényleg megtorpantam.

PDZ-831 a Flóriánon, a délelőtti időpont miatt ezúttal ajtótlanban.
 Mint látható, a PDZ-835 maradt ki. Az első hétvégén nem nagyon adtak ki PDZ-t, csak mutatóban, a 835 persze maradt a garázsban. A következő héten aztán előbb nem volt kedvem elmászni a 30-asra emiatt, később pedig hiába volt a 9-esen a busz, valahogy mindig elkerültem, vagy lusta voltam kimenni érte. A sorozatom végül szombaton szakadt meg, ekkor délután a Bogdáni úton csak meglett ez is.
PDZ-835

Háttérben a Baumaxból lett Mömax.
Röviden ennyi a történet, örömmel mutattam be egy helyen az összes Fiuméből származó budapesti buszt.

Annyit azért hozzátennék a végére, hogy nem ez volt az első használtbeszerzés az elmúlt időszakban, amelyet nyilvánvaló politikai okokból, csúsztatásokkal, szakmainak álcázott indokokkal támadtak meg. Eddig ez a legmókásabb, rövid idő alatt el is csitult az ügy, a buszok ugyanis mindenféle gond nélkül üzemelnek, teszik a dolgukat. A legtöbb utas pedig simán azt hiszi, új (értsd: öt évnél fiatalabb) busszal utazik, tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egy jól sikerült beszerzés eddig. Aztán persze az idő eldönti, hogy tényleg az volt-e, de talán nem tippelek túl bátran, ha azt mondom, ezek a buszok jobban be fognak válni, mint bármelyik Van Hool, így bizonyára hosszabb ideig is szolgálják majd a fővárosi utasokat.