A vihar előtti Borsod

Régen jelentkeztem hosszabb poszttal, legutóbb ráadásul direkt nem Borsodról írtam, erre most megint mi lesz? Igaz, már több, mint fél éve nem volt borsodi írás nálunk. :D
Úgy alakult, hogy május végétől június közepéig most rendkívül szabadidős lettem, viszont a foci Eb miatt meg kell néznem, mire költök, mert az igazán nagy túra majd az lesz... Addig viszont legalább egy békebeli, jó kis fotótúrát azért akartam tartani. Mindenképpen kelet lett volna az útirány, Borsod, Szabolcs, vagy Szatmár került szóba. Végül két okból, a beharangozott buszbeszerzések miatt (erre próbálok utalni a címben is), és azért, mert Szabolcsban annyira keveset jártam, hogy alig van meg onnan valami, inkább Borsod mellett döntöttem. Utóbbi lehet, hogy értelmetlennek tűnhet, de se baj. Még május végén, e hét elején ejtettük meg az utat, nézzük is akkor!

A Facebook oldalunk követőinek ez biztosan ismerős kép... :)

Bükkábrányban kezdtük a napot, a műszakváltással. A szokásos három műszakos rendnél a középső, 14 órás váltás nagyon kettévágna egy napot, csak ezért meg lemászni oda nem nagy buli. Tekintve, hogy este 10 nem nagyon jöhet szóba, így 6-ra már ott voltunk. Mondjuk egy igazi túrát illik is elkezdeni hajnalban!

Ez már Nagycsécs és Muhi között a körforgalom, kotta szerint érkezik a hiányzó Tiszaújváros felől.

Valószínűtlenül korán, 7 óra előtt megérkeztünk Tiszaújvárosba. Ott néhány buszról kellett még fotó, igaz, utoljára mikor ott jártam, még Borsod Volán volt, nem ÉMKK, így egyébként is érdekes volt, hogy már egészen jól haladtak a buszok átmatricázásával.

DUM-082 érkezik, erre nem kellett sokat várnom

Nem csak az Ikarus mutat jól, nekem ez legalábbis nagyon tetszett:

A kijelzők sokat nem segítettek abban, hogy mi hogy merre.

Mintha már működne az egységesítés, oldalt a 415-ösön is már az új logó, az meg, hogy az egyik busz fehér, a másik sárga, az nem túl ritka egyébként sem.

Az időjárás amúgy nagyon kegyes volt hozzánk, bár látszik minden képen, hogy vizes a táj, az esőt sikerült elkerülni. Aztán egészen jókor sütött ki a nap, eddig még jól is jött a felhős idő, aztán:

Ehhez nehéz mit hozzáfűzni. Hiába készült reggel fél 8 előtt a kép, a nap fotója és a nap rendszáma címre is komoly esélye volt már ekkor.

Ennél többet itt már nem remélhettem, az utolsó Ikarus, ami nem lett meg, az az egyik 266-os, ami nem volt túl valószínű, hogy kint lesz. Persze a 250-es sem, aztán mégis... Ennek ellenére, és a háttérben már látható, és erősen közeledő vihar miatt becsöngetésre el is indultunk ebből a szépnek sehogy sem nevezhető városból. Kesznyéten térségében sikerült is beleszaladni a felhőszakadásba, de aztán Tiszalúcon még pont nem esett. Ha lett volna nálam állvány, valószínűleg villámmal is fotózhattam volna a BPR-154-et, mert elég sokat villámlott, így beértem többek között ezzel.

Gyűlnek a felhők a 266-osok felett, és a "vihar" hamarosan le is csap.

Szerencs volt a következő megálló. Innen jellemzően a vihar mellett mentünk hosszú kilométereken át, ez feldobta az amúgy sem utolsó látképet, főleg Szerencstől északra. A csoki városában hiányzó nem volt, de ettől függetlenül volt mit fotózni.

A környéken már nem nagyon jár másik csuklós.

Örömteli, hogy itt még mindig alap, hogy laprúgósba botlik az ember.

Észak felé indultunk tovább, Abaújszántón egy mini Credot sikerült fotózni, Vizsolyon pedig maszekot. Ez mondjuk így az osztálykirándulós szezonban várható volt, oda szinte minden lurkót elvisznek.

A Merci mögött IKE-260 bújt meg, a háttér meg magért beszél.

Aztán jött Gönc, kellemes fogadtatással a Hidasnémeti-Pálháza járaton, Credo helyett:

BPR-677 érkezik Göncre

Göncön műszaki pihenőt tartottunk, kiváló időtöltés volt a helyi piac megnézése, igazi időutazás volt. 10 után nem sokkal megérkezett a BPR-113 is, utána 2 órán keresztül semmi járat. Az eredeti tervhez képest jóval korábban voltunk itt, 1 környékére kellett Pálházára érni a hiányzó renCCámok miatt, addig volt idő. A bevezetőben említett Eb miatt amúgy is időszerű volt már sört venni, így adta magát a kassai Tesco meglátogatása, ahol ár-érték arányban nagyságrendekkel jobban megéri sört venni, különösen, ha 100 dobozos tételről beszélünk. :D
Hidasnémeti külterületén is volt mit fotózni, erről csak egy elég rossz kapáslövésem volt eddig:

Ex. Borsod Volán, a "tesója" még mindig megvan

Hidasnémetiben a vasúton csak a pár perccel korábban fotózott BPR-113 volt, így mentünk is tovább. Tornyosnémetiben a jelenlegi országhatártól talán 200 méterre parkolt a CKH-870, ami szintén egy fontos célja volt a napnak. Eredetileg azt hittem, hogy majd a negyed 1-es kékedi járatán fotózom le, de ennél jóval hamarabb sikerült.

Még pont az eső előtt, de legalább a nap sem sütött. Az időjárásra továbbra sem lehetett panasz.

Ez pedig már Migléc külterülete, az előző fotó helyszínétől néhány száz méterre.

Kassán végig esett az eső, és a Tesco-t sem sikerült elsőre megtalálni. Ezért ott nem fotóztam semmit, amúgy sem izgatott a járműpark, bár érdekes kontraszt lett volna az új villamos az olyan állapotú síneken, amik még Budapesten sem fordulnak elő... Na jó, a Móriczon hasonló a helyzet már sajnos.
Buszból főleg Solarist meg Irisbust láttam, Karosa nem nagyon volt.

Az előzőnél 3 évvel idősebb, 2011-es Crossway a festői Eszkároson

Eszkáros-Hollóháza útirányon mentünk Kassáról Pálházára. A Zemplén vonulatai között igazi öröm volt autózni, errefelé ráadásul a falvak sem mutattak olyan szegény, lepusztult képet, mint a térség más vidékein.

LVN-612 Hollóházán. Itt azért többet kéne sétálni a két járat végpontja között, mint Tornyosnémeti és Migléc között...

Pálháza is népszerű hely az osztálykirándulások terén, szerencsére sikerült kifognom egy egészen érdekes járművet.

AEX-117, szintén a nap rendszáma díj egyik várományosa lehetne

Pálháza központjában vártam a csúcsidőt, ami főleg olyan Classicokból áll, amikkel még nem találkoztam. Elsőre persze rögtön nem ilyen jött...

Ez az a ritka eset, amikor nem tudtam igazán őszintén örülni a 266-osnak, mert ez határozottan nem az FLX-178. Persze tekintve, hogy vélhetően néhány hete van már csak busznak, azért nem bántam a fotót erről sem.

Aztán csak jött előbb a C80-as, aztán ez a C56-os is, utóbbi a képen a pálházi görög katolikus templom mellett.

Mikóházán újabb osztálykirándulós buszba botlottunk.

NCL-141 a Nyírségből

Sátoraljaújhelyre beérkezve rögtön meglett a JOB-715, ezután irány a vasútállomás. Kezdett kisütni a nap, így már csak az indulók voltak fotózhatóak, ímmel-ámmal.

Azon kevés 200-as Ikarus között lesz ez a busz várhatóan, ami még ősszel is utcán lesz Borsodban.

Pár hiányzóm meglett itt, de nem túl izgalmas képek ezek. Innen kezdett expressz üzemmódba váltani a túra, Sárospatakra még benéztünk, de két nagy eresztés között nem volt tömeg. Persze egy 266-os itt is befigyelt napos-ajtósban, de még jobban örültem ennek, nem volt róla még jó képem:

Sárospatak, buszállomás

Ekkor váltottunk ténylegesen gyorsjáratba, Szerencs és Miskolc (illetve Gesztely) betéréssel a 37-M30-M3 útvonalon mentünk haza. Szerencsen ugyanott állt a másik EZZ, mint reggel, most már le is fotóztam.

Most éppen ez a tartalék Szerencsen.

Az utolsó képet pedig már egy újabb felhőszakadás előtt, de már esőben készítettem, a Búza téren. JMN-957 a főszereplő, ami éppen egy olyan faluba indult, ahová napi egy busz közlekedik, összesen egy járatpár érinti tehát.

Miskolc-Perecse járat, Perecse egy 27 fős falu egyébként, messze északon.

Jól sikerült a túra, több tartalék hiányzó is meglett, a kotta szerint várható kocsik közül pedig csak az FLX-178 és a JOB-666 rohadt le, a C56 nem zavar különösebben, utóbbinak viszont nem örülök, igazi mumus most már nekem az a busz, nem először kerestem. Az biztos, hogy nem utoljára fotóztam a megyében, és egy várható 266-os búcsúztató buszos kirándulásnak hála vélhetően nem most fotóztam utoljára laprúgóst, de valahol ez is egy búcsúztató volt, mire legközelebb eljutok a környékre, más kocsipark, más arculat fog köszönteni. Ami persze nem baj, a fejlődés jó és kell, de ettől még lehet sajnálni azt, hogy amit eddig jelentett egy borsodi fotótúra, annak hamarosan vége. Maradjatok velünk, nyáron biztosan jelentkezünk még!