Lesz még Erdély Magyarországé - befejező rész

Újabb hét, újabb poszt érkezett, ezúttal elkészítettem az utolsó erdélyi posztot, mely már nem is annyira erdélyi. Reggel 8-kor ugyanis elindultunk Szatmárnémetiből, és hála az időzónának, 7:45-kor át is léptük a magyar határt.

No, de ne szaladjunk ennyire előre, mert készült néhány kép "Szamárnémetiben" is. A korán kelést már meg sem említett (hoppá, mégis megtettem), reggel 6 körül kinéztünk a helyi "buszállomásra". Előző este már kicsit feltérképeztük a terepet, úgyhogy reggelre már meg is volt a hely.

A helyik nagy része ide érkezik vagy halad át. Többek között a 29-es is ide érkezett, Attilával. A busz egyébként nagyon meglepő módon ex  Szabolcs Volán.

Halacskás buszuk is van...izé, magyarul Irisbus.

Egy valószínűleg műszakváltós MANci, csak hogy ez a típus se maradjon ki a túrából.

Azon kevés Ikarusok egyike, mely a gyártása óta román kézben lehet.

 A buszállomás előtt volt egy körforgalom, oda már egészen jól besütött a nap.

Mennyi Attila dolgozik errefelé. :)
Mondjuk ő szarabbul járt ezzel a Karosával, de azért ez is elég szexi.

260.43 sem sűrűn látható nálunk helyin. SM 02 LNX az 1-es járaton éppen a kórházhoz tart.

 Kanyarodjunk vissza a helyis végállomáshoz, ahova időközben megérkezett ez a bizarrul kinéző 280-as.

Ez még egy fokkal jobb telireklám, mint nálunk az Univeres.

 A sofőr egyébként nagyon rendes volt, magyarul is tudott és valamilyen szinten érdeklődött is az Ikarusok iránt.

Körülbelül egy órányi fotózás után meg is fordultak a járatok, ideje volt továbbállni. Hosszú még a nap és sietünk, hogy minden kitűzött célt megvalósíthassunk. A nap első felében Szabolcsot szerettük volna többé-kevésbe bejárni, néhány önkormányzati busz felkutatása miatt, majd a délutáni terv a tedeji, a nyírbátori és a tiszaújvárosi műszakváltás volt.
A határt Csengersimán léptük át és a szomszédos Csengeren meg is lőttük a mai magyar első rendszámunkat, FTV-316-ot, természetesen ellenfényben. Ezek után Zajta felé vettük az irányt, ahol megálltunk lefotózni a vasútállomást, "ismerd meg hazádat" alapon. :)

Zajta vasútállomás. Egy határ széli kis falvacska Szabolcsban, ehhez képest vasárnap még sebesvonat is van ide Debrecenből.

 Rozsály irányába haladtunk tovább, a román határ után már az ukrán határ mellett, majd a következő megálló Magosliget volt. Hát az tuti, hogy itt este 8 után csak a szempárok világítanak a sötétben, még abban sem vagyok biztos, hogy a pap fehér ember. 40 alá nem igazán mertünk lassítani és csak egy pillanatra szálltunk ki, egy fotó erejéig.

Tájkép a templom mellett álló "hívő" buszról.

 Indulás tovább Tiszacsécse irányába. Útközben azonban ha lehet így fogalmazni, akadályba ütköztünk, ugyanis közvetlenül az ukrán határ mellett egy igazoltató rendőr páros fogadott minket. Józsi bácsit és a többi ismerőst elengedték, de mi ugye bár ismeretlen voltunk. Gondolták, hátha hoztunk át egy kis ukrán cigit. Hosszas igazoltatás és az adatok bekérése után ugyan továbbengedtek minket, de nagyjából csak a kapanyél hiányzott a szájukból. Az tuti, hogy az év fogása volt a 3 budapesti és a vácrátóti cím, ezért biztos ők lettek a hónap dolgozói. Tipikus, hogy Erdélyben semmi gondunk nem volt a rendőrökkel, erre Magyarországon kötnek belénk.
Na mindegy, így egy kicsit később értünk Tiszacsécsére, ahol kilőttünk egy 543-ast, a következő pedig Szalonnád Sonkádon várt ránk.

GLD-113. Őt már nem használják, jelenleg eladó.

 A következő megálló: Nagyszekeres, DUD-612 lakóhelye.

Szia, bocsi, ez ex. Agriás?

 Nagyszekeres után a térség központja, Fehérgyarmat is útba esett, így benéztünk a buszállomásra, hátha van ott valami alapon.

Volt hát, egy AutóSándor. Hát nem csodálatos?

Na jó, annál ezért érdekesebb busz is volt, például FVJ-500 a Fehérgyarmat-Mátészalka járaton.

 Az útirányt ezután Mátészalka felé vettük, de még Fehérgyarmaton meglepetés rendszámra bukkantunk.

LJZ-385, helyi maszek. Ez se sok embernek lehetett meg eddig, pláne nem ezzel a rendszámmal.

 Ez pedig már Mátészalka, ahol ugyanúgy, mint 'gyarmaton benéztünk és megnéztük az intermodális csomópontot. Ez kicsit nagyobb város, mint Fehérgyarmat, természetes tehát, hogy több busz is tartozik ide.

Például HCP-099.

De persze itt se maradjunk AutoSándor nélkül. Ebből a típusból egyébként a magyarországi volánok közül egyedül a Szabolcs Volán vásárolt be, ~25-30 darab biztosan lehet nekik, de tán több is van az.

 Mátészalka utána már csak Nyírmeggyesen álltunk meg, utána már első délutáni úti célunk, Nyírbátor következett.

Meg is érkeztek az első buszok, természetesen mi más van Magyarország K-i felén, mint Setrák Jürgentől. Rendszám alapján nem régi beszerzések, rögtön 4 db is volt.

Na de mi nem (csak) a Setrákért jöttünk, hanem többek között FKC-495-ért. Durván sosemlátott. Egyébként egy nagyon szép állapotú 260-as.

 Rajta kívül volt még 2 db fehér 263-as is, de abból az egyiket nem sikerült kilőni, mert ezzel egy időben, a Nyírbátor másik felén levő csirketelepen is műszakváltás volt, így róla sajnos lecsúsztunk. Ha érdekel valakit, a másik rendszáma egyébként MCN-221. Nem sűrű látvány egy 263-ason. :D
Ezen történések után tovább robogott a gépkocsiii, mert Tedej még közel 70 km volt és az idő szorított minket, de szerencsénkre a váltás előtt 7 perccel sikerült megérkezni.
Tavaly, mikor lenn voltam a 2 eresztés alkalmával összesen 3 busz ment ki, idén viszont csak ez a kettő.

Az egyik FIS-207.

A másik CCH-647, ez legalább hiány volt.

 Tavaly még csak azzal vádoltak meg, hogy biztos másik TSZ-nek kémkedem és azért fotózok, idén a kérdést a 211-es vezére egyszerűbben rendezte. Ezúton is üdvözlöm az édesanyját! :)
Itt megjegyezném, hogy Erdélyben az ég világon semmi gondunk nem volt a fotózással, nagyon készségesen álltak hozzánk, talán azért, mert ott nem annyira elterjedt ez az egész. Kivételek persze mindenhol akadhatnak.

Na szóval, Tedej után megint sietni kellett, mert az idő szokás szerint szorított, de ismét mázlink volt, mert Tiszaújvárosba is pont az első beérkező buszokkal érkeztünk meg. A tiszaújvárosi Jabil váltás nagy részét a Borsod Volán adja, de Debrecen felé már maszek jár mindenféle hulladékokkal és a Borsod részéről is nagyon ritka már pl a 266-os.

Az első képen rögtön egy hiány, MIS-751. Előfordulhat, hogy mi fotóztuk először a buszt ezzel a rendszámmal. Egyébként ex JMN-950.

 Körülbelül 20-25 busz jár ide.

Megérkezett HLD-893 is, Barcikáról.

Miután bejönnek a buszok, megfordulnak majd kimennek a telepre és/vagy a buszállomásra. Kifele ilyenkor naposajtósban lőhetőek.

 A berajzás után némi fapfap, majd 30-40 perc várakozás után ismét megjelennek a buszok, felveszik a népet, majd mindenki indul a maga úticélja felé.

Ez a midi Neoplan például Debrecenbe. Na ez pl. egy maszek.
Ezt a képet az egyik szomszédos blog szerkesztőjének ajánlom. Nézzen rá a jobb oldalon álló táblára, és remélem ez alapján magára ismer. :D

De akadnak még itt szép buszok is, AGX-131 Edelénybe tartott.

A műszakváltás véget ért, mi pedig felzúztunk az M3-asra és elindultunk hazafelé. Útközben elgondolkoztunk azon, hogy mekkora utat is jártunk be, és hogy végül is mennyire durva lenne ha a bejárt erdélyi rész még mindig Magyarország lenne. Jóval nehezebb lenne kilőni a volánokat, bár ezt szerintem kevesen bánnánk. Jó lenne, de ez valószínűleg már csak álom marad.

Azért egy rendkívül jó, izgalmas és termékeny túrát zártunk, én személy szerint nagyon jól éreztem magam. Remélem nektek is sikerült az élmények nagy részét átadnom és köszönöm, hogy elolvastatok!