On tour Sofia - Част 1

Hát végre ez a nap is eljött, érkezik végre a régen várt szófiai kirándulás első része. Mint azt a fészbúk oldalunkon is említettem, a bő 3 napos túránkat 3 részben terveztem megírni. Terveim szerint mindhárom napunkról fog szólni 1-1 rege, ezekben egyben pedig igyekszem majd bemutatni Szófia helyi közlekedését és annak kultúráját (utóbbi egy igen érdekes témának ígérkezik majd.)

Már sajnos későn tudtuk meg, hogy a választásunk éppen egy 3 napos nemzeti ünnepükre esett és csak a 4. nap reggele volt rendes hétköznap, azonban így is igen termékeny túrát zártunk.

Ennek a kellemesnek ígérkező kis kiruccanásnak a fő célja a városnézés mellett, a még állományban lévő GVM-ek megörökítése volt. Május 3-án este indultunk útnak a Népligetből, a Group Travel egyik Bovájával. A kellemes kis 12 órás út mégsem volt olyan kellemes, már az odaúton megállapítottuk, hogy a bolgár emberek bizony büdösek. :D
Hosszas sínylődés után 4-én reggel meg is érkeztünk a pályaudvarra, ahonnan rögtön nyakunkba vettük...legalábbis vettük volna a várost. De még ugyebár napijegyet is kéne venni. Egy néhány perces (50!!) keresgélés után meg is találtuk a pénztárat, ahol a néni még az angolt is egész jól törte, így sikeresen megvettük a napijegyeket. Itt jegyezném meg, hogy Szófiáról tudni érdemes, hogy mivel nem túl sok a turista, így az emberek angol tudása igen csak szegényes, sokszor a már jól bevált activity módszer azonban hatásos.

Végre tehát elindulhattunk fotózni, első célunk az egyik trolibusz telep (Iskar) megtekintése volt.

Knyagina Maria Luiza metróállomás.

Metróhálózatukról annyit érdemes tudni, hogy papíron 2 vonal van, melyek lényegében összeérnek. A metróállomások gyönyörűek, szerintem a 4-es metró elbújhat mögötte...ja, meg hát ezen utasok is vannak. :D

A metrót egyébként a Metropoliten EAD üzemelteti.

Ez pedig már az iskari telep mellett készült, az első pályaszám.

A troliüzemet a Stolichen Elektrotransport EAD üzemelteti, a villamosüzemmel közösen.
A trolikról annyit érdemes tudni, hogy van néhány felújított GVM-ük, egy részük hátul "homemade" módon alacsonypadlósítva van (a régiek közül is). Ezen kívül rendelkeznek még néhány MAN, Cobra trolival és persze az új Solarisokkal, amik szépen lassan váltják a GVM-eket.
A 2 Cobrát egyébként már nem igazán használták, a MAN-ok pedig inkább csak hétköznap voltak kint.
2 telephelyük van; Iskar és Nadejda, melyek (ha jól számoltam) 9 viszonylatot szolgálnak ki. A viszonylatok nagyban különböznek a budapestiektől, ugyanis ezek jóformán lefedik a várost.
A villamosok is hasonlóképp közlekednek, szinte teljesen le - és átfedik a várost, kb. 15 viszonylattal.

A trolitelep melletti romos épület. Nem egy ilyen ház található a városban.

Így is túl sokat beszéltem már az elején, a buszüzemről majd kicsit később.

Ez a VÖV szabványú Merci éppen a 77-es vonalon teljesített szolgálatot. Ő egy 70-es évekbeli példány, nem mai csirke...

Annyit észrevettünk a 3 nap alatt, hogy a kocsik nem állandóak a vonalakon, 1-1 kivétel persze akadt, pl. a fent látható Mercedes is.

A troliüzemben használt vontató. Szexi!

2624 érkezik az iskari végállomására. A 6-os és a 7-es troli egyébként terelve járt az ottlétünkkor, mivel az útvonalukon éppen csatornázási munkálatokat végeztek.

Trolipótlás persze nincs, mert minek az, helyette volt jó néhány busz, ami elvitte az utasokat.
A telephely után ellátogattunk az Ul. Opalchenska-hoz, mely egy igen forgalmas út mellett fekszik. Ekkor mi még nem tudtuk, hogy a kiszemelt 6-os és 7-es troli nem arra jár.

Egy 280-as a 310-esen. Néztünk rendesen, ugyanis fogalmunk nem volt róla, hogy milyen típusokból épül fel az autóbuszos állomány.

Helyköziről mi más is hiányozhatna mint a King Long? Már kezdtem hiányolni...

Miután felfedeztük, hogy itt bizony troli nem jön, egy VÖV-ös Merci fedélzetén továbbáltunk, ám egy megálló után le is szálltunk. Felfedeztük ugyanis, hogy ott jár keresztbe a 9-es troli.

9-esen nagyrészt felújított GVM-ek ténykedtek.

Egyébként azt nem tudtuk eldönteni, hogy mi alapján újították fel őket, de valószínűleg ők is a vázállapot tarthatták szem előtt.

Nem csak troli jár itt, hanem busz is.

A buszok flottaszíne igen változatos, noha papíron egy szolgáltató van (a Stolichen Autotransport), kis kutakodás után találtam 3 magán szolgáltatót, de a feliratok teljes hiánya miatt arra se jöttünk rá, hogy egyáltalán hány szolgáltató lehet....
Volt olyan típus is, amit pl. csak a 4. nap reggelén fedeztünk fel.

Itt az ebédet is elfogyasztottuk, megtaláltuk Ali kajáldáját, ahol isteni kebab és hamburger volt. Olyannyira jó volt az ár-érték arány, hogy minden nap beugrottunk ide némi finomságra.
A finom ebéd után továbbálltunk, hogy némi villamosozás után elfoglaljuk végre a szállást. Igen csak kényelmetlen volt táskákkal végigfotózni a délelőttöt....

Természetesen rossz helyen szálltunk le, na de sebaj, legalább fotóztunk villamost is.

Egy széles Tátra a 20-as vonalon.

Villamos járműparkjuk legalább olyan sokszínű, mint a busz, tán most fel sem tudnám sorolni, hogy hány féle típussal rendelkeznek.
A 18-as villamossal végül eljutottunk a szállásunkra is, mely egyébként a város szívében volt, közel a Makedonia Square-hez.

Egy kis együttállás. :)

Azért nem minden bolgár büdös, akadnak egészen kellemes, szép lányok is. :D

A Makedonia Boulevard és a háttérben a szovjet emlékmű.

A fent látható úton egyébként 5 villamosvonal is húzódik. Viszont a sínek állapota nem az igazi...

Divatkép az emlékműnél.

Ugyanez GVM-mel.

A Makedonia blv.-ot keresztező Skobelev blv.-on néhány troli - és buszvonal is megjelenik. A macskaköves út itt is hasonlóan jó állapotú, mint a villamossín. A trolinak Vmax = 10, bár voltak bátrabbak, akik ~30-al vették az akadályt, ezek esetében a GVM 2 része külön életet élt.

A busz se hiányozhat a választékból. Itt nagyrészt Cobrák járnak.

Ő pedig a 2123-as az 1-esen. Ezen a képen talán jobban látszik a trolin keresztül az út minősége.

A térképet nézegetvén felfedeztük, hogy a Kossuth Lajos és a Petőfi Sándor utca az emlékműtől csupán néhány perc sétára van, így nem hagyhattuk ki, hogy megnézzük. Csak olyan szokványos, szófiai utcák, de a táblák magukért beszélnek. :)

Ráadásul még keresztezik is egymást.

Ezek után a Bul. Prahat vettük célba, mely tán még közelebb volt a szállásunkhoz, mint a Makedonia Square. A táv egyébként nem volt nagy, így néhány perces gyaloglás után ott is voltunk.
Sok troli keresztezi itt egymást és halad a Dél-keleti irányban az NDK (National Palace of Culture) felé, ami egyébként tényleg a város központjának mondható, afféle helyi Hősök tere.

Az 5-ös troli is erre jár többek között. Ez Szófia egyik leghosszabb trolivonala, a város Észak-nyugati részét köti össze a Dél-keleti szélével.

A távolságok egyébként nem vészesek a városban, mivel alapvetően jóval kisebb, mint pl. Budapest. A belváros kellemesen besétálható, de azért az 5-ös troli menetideje mégiscsak 30-40 perc körül van.

Buszok is járnak erre, legfőképpen török gyártású BMC-k a 260-ason.

Emlékeztek arra, mikor azt mondtam, hogy a buszok kiadását variálják? Na, ő pl. egy kivétel, mivel a 260-as felirat a buszon nem tábla, ráadásul ilyen típusú buszokat csak ott láttunk.

Miután itt meguntuk a fotózást elindultunk a város Dél-Keleti szélén található plázához, hogy a Carrefourban vásároljunk be, mivel egyik útitársam ódákat zengett róla. :D

A pláza érdekessége, hogy lényegében egy autópálya kivezető részén fekszik (afféle Budaörsi Auchanhoz hasonló), de ezen a kivezetőn az 5-ös és a 8-as troli is kihalad a város szélére.

Útközben persze leszálltunk 1-2 fotóhelyen, pl. ott, ahol a 4-es és a 11-es troli leágazik a pályáról.

Itt persze buszok is szép számmal előfordultak, nagy örömömre.

Valar Morghulis :P

Rengeteg szóló Conectojuk van, szebbnél-szebb telireklámokkal. Nem olyan igénytelenek, mint nálunk az Univeresek....
Késő délután végül sikeresen elérkeztünk a plázához is. Ez már tényleg a város széle, afféle újépítésű irodák között található, közvetlen a pálya mellett. Rengeteg helyi megy ki egyébként erre az elővárosokba és a város legszélső pontjaiba.

A pláza és az előtérben egy BMC a 404-esen. A 3 jegyű vonalak mennek egyébként az elővárosokba, de ugyanúgy a helyi üzemhez tartoznak.

A pláza elérhetőségét egyébként nem kommentálnám, a külső irányba jóformán lehetetlen megközelíteni, csupán egy autóknak kiépített aluljáró vezet át a pálya alatt, de hát jobb híján a vásárlók is ezt használják az átjutásra.
No sebaj, a Dunkin Donuts kárpótolt minket odabent, kár, hogy ez már nálunk megszűnt, igen finomak a fánkok.

Ez pedig az az út, ahol az 5-ös lefordul a pályáról. Szép helyen megy felfelé a végállomására.

A bevásárlás és a trolifotózás után elindultunk visszafelé, hogy letegyük a pakkot. Persze visszafelé is a trolit választottuk, mivel szinte a szállás mellett tett le.
1422 volt a szerencsés nyertes. A troli olyan ramaty állapotban volt, hogy nagyobb tempónál azt hittük, kihullik alólunk a C tengely. A legtöbb GVM egyébként nagyon rossz állapotban van, ha ezt a sok pesti birka látná, mindjárt tudnák értékelni a BKV-t...

Ő is alacsonypadlósított troli. A padló nem épp vastag, nem tűnt túl biztonságosnak. Helyenként érezni lehetett benne a süllyedéseket, egyszóval nem volt túl stabil. Gányolda 8000.

Bul. Prahara visszaérve elcsíptük az aznap egyetlen kint lévő MAN-t is, a 2-esen. Egész hétvégén ő volt csak kint, a 7 kocsiból. 2 alapból sem járt, a többiek pedig csak hétköznap dugták ki az orrukat.

1807 volt a szerencsés. Ezek közül is van többszínű.

Még egy GVM, ha már ott vagyunk. Gyűltek a hiányzók.

Egy gyors lepakolás után a 2-es troli vonalát vettük célba, végül Mosta Chavdarnál találtunk egy jó fotóhelyet, a város Keleti részén.
Éppen volt egy kis eső, de hamar kisütött a nap, ennek pedig a képen is látható motívum lett a vége.

Szivárvány a Keleti városrészen.

A Keleti részre egy felüljáró vezetett át, mivel alattunk a vasút húzódott.

Az csak öröm volt az ürömben, hogy felfedeztük, hogy a 3 trolivonal mellett 2 buszvonal is jár ezen a hídon, melyek mi mással lettek volna adva, mint 280-assal.

2451 a 79-esen. A 78-as jár itt még egyébként, a híd végén pedig a 310-es kanyarodik el, melyen szintén 280-asok járnak.

Ezek a 280-asok is igen perverz gépek egyébként, a gyári üléseknek már nyoma nincs rajtuk, helyette kényelmetlen, szövet nélküli, fehér műanyag ülésekkel van tele az utastér. Ellenben az utazás kárpótolja az embert. :)

A nap zárásaként pedig egy troli is a felüljáróról.

Mivel a nap már igencsak lemenőben volt, lassan hazafelé indultunk. Ekkor pattant ki a fejünkből az ötlet, hogy kipróbáljuk a 280-ast is, így végül kisebb kerülővel mentünk haza, de az élményért mindeféleképpen megérte, szerencsére a sofőr sem bánt híján a gázzal. Azt már csak csendben említem meg, hogy társasága is volt, méghozzá a fülkében. Egy budapesti embernek igen szokatlan látvány volt a fülkében, a sofőrrel beszélgető haver. Ezután átszálltunk a 309-esre, mely elvezetett minket az 5-ös trolihoz.

Ekkor elterveztük, hogy megyünk vele egy kört, mert úgyis ráértünk. Nem bántunk meg, hogy így döntöttünk, ugyanis ekkor ismertük meg "Gizit, a trolisofőrt", aki mindenkit megszégyenítő módon 70-80-al taposta a Solának az autópályán. Ezután az élmény után persze számtalan sztori született Giziről, de tény, hogy földbe döngölte az összes eddigi trolisofőrt, akik Gizivel szemben kényelmes 20-30-as tempóval mentek végig a városon.

Hát így telt el az első nap, lassacskán jelentkezem majd a második résszel is!