Egy igazán békés fotótúra regéje - avagy kalandozás Délkeleten

Halihó Kedves Olvasók!

2016 első posztjával jelentkezem mostan. Évértékelő tőlem valószínűleg nem lesz, helyette viszont elmesélek nektek egy történetet arról, mikor szokásos útitársammal, a Járműfotózás Minden Mennyiségben blog egyik szerkesztőjével (ez volt a reklám helye), Ádámmal nekivágtunk az ismeretlen Délkeleti régiónak. Ez a túra az előző általam írt poszt 2. napját takarja magában, mely némi Hajdú-Bihar, némi Békés és egy kis Jász-Nagykun-Szolnok megyei kirándulást jelentett, mivel Borsodot már kellőképp meguntunk. :)

Debrecenből ezúttal nem indultunk oly korán, még a honvédségi műszakváltást is meg tudtuk örökíteni az első fények mellett.

2014 óta azonban ezt már a honvédség saját járművei helyett, az Áipli Busz Kft. végzi.

Miután eloszlattam magamban az utolsó reménysugarakat is, hogy meglesz még a 2 hiányzó debreceni 280-asom a honvédségtől, ideje volt nekivágni a kocsikázásnak. Az első tervezett megálló Berettyóújfalu volt.

Útközben persze akadnak érdekességek, mint pl. HCA-743 esete az Avia kúttal Mikepércs határában.

A csekély távolságnak köszönhetően hamar megérkeztünk kiszemelt úti célunkhoz. Éppen becsöngettek, a diákok besétáltak a buszállomással szomszédos iskolába, a buszok pedig elindultak a telephelyre, hogy jól megérdemelt pihenőjüket tölthessék.

BRH-912 is a telepre igyekezett. Utolsó nagy hiányzóim egyike a Hajdúságból.

FLX-728 a Békéscsaba-Miskolc fordán. Személy szerint valami érdekesebbet vártam.

A helyis flottából száműzött GMY-261 is lencsevégre került. Nem rossz látvány ez a gép a helyközi üzemben.

A buszállomás igazából 2 helyen fotózható egész jól. Egyik a fent is látható kijárat, a másik pedig a Trappista Baptista Imaház mellett, a buszállomás hátsó része.

FLR-792 az előzővel szemközti Miskolc-Békéscsaba-Gyula járaton, a Borsod Volán jóvoltából.

Hajdúságban elmaradhatatlan a piros MAN. Ez olyan szimbólum, mint Fejér megyében a kékvolvó.

Egész jó fotókat lehet csinálni ebben a visszafordító ívben. Időnként igen jó szögben fordulnak itt a buszok.

Hopp, egy Berettyóújfalu-Debreceni 256.44.

A fent említett vonal kiadása egyébként teljesen random. Mindkét üzemegység ad bele kocsikat, és a 256.44-től a Region át, a csuklós MAN-ig jóformán minden előfordul rajta.
Na de elég a veszteglésből, indulunk tovább, Berettyóból ennyi elég volt mára.
Szeghalom a következő számottevő állomás, ahova a legegyszerűbb módon, azaz továbbra is a 47-es utat követvén jutottunk el.

A Regio dolgok sem hiányozhatnak a posztból, úgyhogy Csökmő közeléből érkezik eme jószág.

Itt tenném hozzá, hogy a kép készülte után kishíján harakirit követtünk el, mikor elindultunk és 2 perccel később megláttuk a Grand Tours egyik emeletes Setráját szembejönni, ami Görögországból hozta haza a nyaralókat. Amikor pedig a másodikat is megláttuk szintén szemből, már erősen gondolkoztunk ereink felvágásán. Sebaj, legalább a harmadik meglett Szeghalmon, természetesen full ellenfénybe...hát hogy máshogy. :D

Megérkeztünk Szeghalomra, LIW-792 épp akkor hagyta el az intermodális pályaudvart.

Íme a buszállomás:

Egy forduló a vasútállomás előtt, mind az egy kocsiállással. Az áthaladó járatoknak pedig 1-1 megálló az út mentén.

Nem egy izgalmas hely, ide is inkább a csúcsban érdemes érkezni. Van néhány helyből induló járat, de többségük inkább átmenő.

Persze a türelem rózsát 256-ost terem. CLY-001 indul helyből Bucsára.

Több busz nem érkezik a közeljövőben, úgyhogy betekintünk a vasútállomásra és már indulunk is tovább.

Csakhogy ne maradjon el a napivonat.jpeg sem.

 Innentől pedig Nyugat felé vesszük az irányt, dacolván a jobbnál-jobb utakkal, a békésen szántogató kombájnokkal és a csúnya, gonosz Credókkal.
Kőrösladányban például tűvé tettük az egész települést, az egyetlen önkormányzati tulajdonban lévő Karosa után, de sajnos csak 2 Ikarust találtunk. :D

Jajj nee, az egyik még ráadásul naposajtós is? Szentségtörés, ördögtől való vétek!

Így hát a napi MTZ-t is kilőttük, igaz nem éppen hasonlít traktorra, de sebaj. Egynek elmegy!
Dévaványán át Gyomaendrőd felé tájoljuk a GPS-t, melynek segítségével Dévaványán csak egy pihenőjét tartó Gyászkunos Jászkun volános kredót találunk.

Ja meg ezt. Úgy gondolom ehhez a képhez nincs mit hozzáfűzni.

 Gyomaendrődöt sem egy autópályán közelítettük meg, de az igazán nagy kihívás csak ezután következett.

Itt néhány perces technológai szünet következett.

Eme C56-oson kívül csak a Gyomaendrőd-Gyula járat egyik 256.44-osa fogadott minket, de ő teljesen autodel módon pihent a fák alatt.
Innentől pedig veszük egy 180 fokos fordulatot, ugyanis Kisújszállás felé Dévaványán és Ecsegfalvan át vezet az út.
Látszik, hogy a megyehatárok közútjai mennyire el vannak hanyagolva, az aszfaltútnak csúfolt valami mindennek nevezhető volt, csak aszfaltnak nem. Ráadásként kifogtunk magunk elé egy békésen szántogató kombájn csordát is, aminek a megelőzése igazán embert próbáló feladat volt számunkra, akadt is némi technikai probléma, de szerencsére ennek az autón látható nyoma nem keletkezett. :D
Ja igen, Ecsegfalván még egy Volvó alvázas valamit találtunk, ami az MGB-433 rendszámra hallgat. Hogy miért is volt érdekes? Néhány hónappal előtte Nyíregyházán kaptuk el, az állatkertnél.
Időközben ezen a csodálatos úton át megérkeztünk Kisújszállásra (személy szerint nekem erről a névről mindig a település nevéből adódó játék a szavakkal c. játék jut eszembe).
Ez volt hát az átjáró Csodaországba Kredóországba.

Rögtön egy maszekkal örvendeztet meg minket a megye, egy viszonylag friss rendszámú Tourismo.

Innentől az uralmat a kredók vették át.  Kredók....kredók mindenhol, amerre csak a szem ellát.

LSU-166 érkezik Kunhegyesről.

A buszállomás kijárata tökéletes naposajtós délután.

Jéé, erre van kredó is? Ez az IC 9,5-ös aztán végképp "szexi"...

Azonban sikerült a településen egy autóbuszra is rábukkannunk.

LNC-602, ő lenne az az autóbusz, aki még képviseltette magát. Érdekesség a félig befalazott hátsó ajtó.

Kisújszállás után érdemi megállásunk már csupán Karcagon volt. A település elején rögtön szembe is került velünk egy kredó.

Utasokkal érkezett, valahonnan. Tábla nem kell, a helyiek a sofőrre ránézve úgyis tudják hova megy...

 Lenéztünk a vasútállomásra, ahol csodák-csodájára egy kredó töltötte pihenőjét.
Irány a buszállomás, azonban hamar letértünk tervezett utunkról, mikor keresztbe átszáguldott egy zöld 211-es.  Nagy nehezen utolértük, lefotóztuk. FIS-224 volt az, a szomszédos Püspökladányban lakik. A képet nem publikálnám, a napállás sajnos nem kedvezett nekünk.
Ezek után már végre buszállomás következett. A kredókat mára hivatalosan is száműzöm, szerencsére akadt erre más is.

Pl. helyin egy Plasma. A nap renCCáma!! :)

 Ettől a látványtól az ember szeméből a könny szinte kicsordul...ja nem. :D
Végül a túrát egy távolsági viszonylatban közlekedő E95-össel zárnám.

Debrecen-Jászberény. A busz is hiányzó volt, és ezt a járatot sem nagyon fotóztam még. Tökéletes zárás!

Innen már irány Püspökladány, ahol a vonatpótlóként közlekedő KPY-940 ácsorgott az állomáson, ezen kívül pedig már csak az IC várt rám.
Így alakult hát ez a rendszámokban nem túl bővelkedő, ám de annál kalandosabb túra.
Legyetek jók, hamarosan ismét jelentkezem! :)