Hangzana egy magyar-román mérkőzésen, mely úgyis nemsokára esedékes lesz. No, de nem ez a mi témánk, hanem végre valahára bejelenthetem, hogy elkészült az Erdélyi túráról készült beszámoló első része. Nehéz szülés volt, de csak sikerült összehozni még a nyáron. Alapvetően 3 részesre tervezem a beszámolót, de még lehet, hogy belesűrítem majd kettőbe, és hogy ne mindig csak a buszokról szóljon minden, időnként belecsempészek majd a posztba néhány egyéb jellegű képet is. :)
Július 8.-án négyen indultunk útnak, az útitársak között volt a szomszédos blog szerkesztője, Soonde Úr is. Gondolom már meg sem kell említenem, hogy a szokásos hajnali kelés most sem maradhatott el és még az indulás előtt kinglongoztam egyet Budapestig a csodálatos LGC-614-el. 7 óra előtt pedig már Örkény közelében voltunk, ahol lencsevégre került HB 52-53.
 |
| Tökéletes kezdése ez a napnak. |
Útközben megálltunk pár helyen, ahol volt valami érdekesebb. Így keveredtünk pl. az orosházi buszállomásra, vagy fotóztunk Neoplant Medgyesegyházán, a vonatpótlón. De mindenről persze nem tehetek fel képet, mert sosem érne véget a bejegyzés. :)
Szóval így született a következő kép BOS-792-ről is, a kunágotai elágazásban.
 |
| BOS-792 a Mezőkovácsháza-Békéscsaba járaton. |
A következő megálló.................Mezőhegyes, ahogy a FUTÁR mondá. Néhány maszekbusz után indultunk is tovább, hozzá kell tennem, hogy láttunk egy csúnya példát arra, hogyan mutyiznak a rendszámokkal, de ezt inkább nem fejteném ki. Sajnos szinte mindennapos dolog.
Ezen történések után már tényleg átléptük a határt és hipp-hopp Aradon találtuk magunkat, ahol rengeteg érdekességgel kecsegtet a műszakváltás, a városi széli ipari parknál.
 |
*,?^˙´#&*>;^^6˙´łŁ>;-^°°÷˛**;^ˇ^˘
Ehhez a képhez csak ennyit fűznék hozzá. |
A váltás nagy részét a Pito Trans adja.
 |
| Hozzájuk tartozik az ex. Jászkunos DZC-038 is. |
Romániában divat egyébként, hogy az azonos céghez tartozó buszok, a cégre utaló betűket kapnak a rendszámukba, az ő esetükben pl. PTO az utolsó 3 betű.
 |
| Egy ex. Tiszás, ELR-436 volt ő valaha. |
 |
| De ex. Szabolcsos buszokat is találhatunk a műszakváltáson, ő hajdanán a DUC-614-es rendszámot viselte. |
Szerencsére országszerte nem egy Ikarus található még, amiket Magyarországról vásároltak, jó néhány volán társaság leselejtezett busza képviseli magát ebben az országban, nagyrészt eredeti festésben.
 |
| Ex. Körös is van, ő volt EUA-708, 2007-es selejt. |
 |
| Őt csak azért, mert csuklós Neoplant sem lát otthon az ember minden nap. |
 |
| Műszakváltós villamos, szintén nem sűrű látvány kis hazánkban. A reklám pedig önmagáért beszél... :D |
 |
| A közelben állt egy autósiskola 255-ös típusú autóbusza is. Ránézésre nem túl sokat használhatták mostanában. |
Ezek után Aradon Mcuzsonnáztunk, majd elindultunk Déva irányába a 7-es úton, estére oda volt foglalva a szállás, a Daddy Villába. :D A 7-es út kapcsán megemlíteném, hogy az aszfaltozott utak nagyon jó állapotúak, nagyjából a mi autópályáinkon több kátyút találni, mint az ő autóutaikon. Az utak másik felére pedig majd kitérek a következő részben.
De ha már utak, akkor röviden leírom a vezetési stílusukat is, mert félelmetes. Igaz, hogy sehol nincsenek az oroszokhoz képest, de állat módon vezetnek. Nem igazán zavarja őket, hogy jönnek szemből, akkor is előznek, sőt a záróvonal sem akadály és kamionosok is hasonlóan merészek. Ugyanakkor mindenért villognak, akkor is ha csak egy elakadt autó áll az út szélén.
Visszatérve, úton Dévába azért megálltunk néhány helyen, megnéztük pl. a "gyoroki hévként" is emlegetett 11-es villamost, mely kijár az Aradtól ~20 km-re található Gyorokra és nagyon szép helyeken megy végig.
 |
| Aradon a villamos járműpark nagyon változatos. Bár ez Romániában a buszok járműparkjára is elmondható. Nem csak tőlünk vásároltak ám be. |
Valahol útközben az Atlassib egyik "trutyizmóját" is lencsevégre kaptam. Turnusváltás lehetett, mert az út folyamán körülbelül 30-40 busz jött velünk szembe, amik nagyrészt Olaszországba és Spanyolországba tartottak. Hosszú út állt még előttük. :)
 |
| Az ő úti célja éppen Olaszország volt. |
Román időszámítás szerint este 7 körül meg is érkeztünk Dévára, ahol rögtön a vár látképe fogadott minket. Elég feltűnő mondjuk a hegy tetején. Persze pont akkora "mázlink" volt, hogy éppen renoválták az építményt. Úgy látszik, hogy Kőmíves Kelemen felesége sem tarthatja meg örökké a falakat. :D
Erről a napról ennyit, még gyorsan egy Mcvacsora, majd alvás mert a következő nap ismét hajnalban kelünk.
A kakas kukorékolt, 5:30. Ideje felkelni. Reggel Vajdahunyadon kezdtünk. Eredetileg tegnapra volt tervezve, de már nem fért bele.
 |
| A helyközi járatokon van minden. Valószínűleg így vásárolták Németországból, még a kijelzővel sem sokat törődtek azóta. Kifejezetten vicces itt az M85-ös járat. :) |
Ha már helyközi járatok: meg kell említenem, hogy náluk nem volán társaságok vannak, hanem a helyközi járatok üzemelését tömérdek maszek vállalkozó látja el. A nagyobb városokban viszont, hozzánk hasonlóan egy cég üzemelteti a helyi közlekedést.
 |
| Még mindig Vajdahunyad, egy kb. beazonosíthatatlan tömegközlekedési eszköz. Első ránézésre valami olasz csodának mondanám. |
 |
| Hamar érkezik azonban egy ex. Volánbuszos 250-es is. Déváról jött, ott is volt valamiféle műszakváltás reggel. |
 |
| Vajdahunyadról természetesen nem maradhat el a vár sem, mely a középkorban a Hunyadi család székhelyeként funkcionált. |
Vajdahunyad OFF, indulás tovább a Fogarasi-havasokba, ahová a Fogarasi út vezet fel. No, ez nem az a Fogarasi út, amin a 80-as troli jár, hanem ez a Transzfogarasi út, gyönyörű kilátással és rengeteg szerpentinnel. Nagyon élvezetes volt az út, nagyjából 1 óra alatt tettük meg a felső pár km-es szakaszt, mert mindenhol megálltunk fotózni.
 |
Egy nagyobb pihenőhely. Mi fogad minket? Természetesen magyar rendszámú Bova. :)
A kürtöskalács felirat magyarul már csak hab volt a tortán. |
 |
| Forma 1, erdélyi nagydíj. Szinte láttam magam előtt, ahogy a "gyapotos" Hamilton kirepül a pályáról, az élen lévő Raikönnen pedig a szokásos nyugalommal autózik az első helyen. :) |
Megérkeztünk a Transzfogarasi út "tetejére", ha lehet így fogalmazni, mely nagyjából 2000 m-en található. Nem sokkal utánunk Jürgen setrája is felcsörtetett a hegyen.
 |
| Sommer...végülis nyáron jött, bár a 14 fok nem számított túl nyári hőmérsékletnek. |
"Hmm, de szép hókupac, másszunk már át rajta!" - hangzott a felkiáltás. Majd a hókupac mögött feltűnt, hogy van egy nem túl meredek "dombocska" is, és ha már itt van, akkor másszunk már feljebb, mert végül is 2000 m-ről nem elég jó a kilátás. Így jutottunk fel egészen 2222 méterre, ez a kép is onnan készült.
Lefele már mindjárt meredekebbnek tűnt... :D
Ekkor azonban megpillantottunk néhány turistát, akik szemmel láthatóan túl könnyen sétáltak a hegy oldalán, mint kiderült, volt egy turistaút mellettünk, de mi tipikusan a járatlan úton jöttünk fel. Természetesen mindenki teljes túrafelszerelésben mászkált, míg rajtunk az egyedüli plusz felszerelés a pólón, rövidnadrágon és sportcipőn kívül a fényképező volt.
Nosza induljunk el lefelé a turistaúton. Félúton azonban Soonde Úr úgy gondolta, hogy neki nincs kedve ennyit sétálni, inkább lecsúszik egy szimpatikus hófolton. :D Túl jól is sikerült neki, szerencsére nem lett túl nagy baj, így pár órával később a tervezettnél, de tovább folytattuk utunkat Brassó irányába, ahova este 8 körül meg is érkeztünk. A város szélén fotóztunk egy fehér 256-ost, illetve egy szintén Mo-n nem mindennapinak számító csuklós MAN-t.
 |
| Szép vagy, szép vagy, de lehetnél szebb is. |
A buszfotózás végül egy ex. Bács volános 256-ossal ért véget mára.
 |
| Ő volt JGD-369, most pedig már CV 02 VLK-nak hívják. |
Végül éjfélkor meg is érkeztünk Csíkpálfalvára, a szállásunkra, ahol már várt ránk a tulajdonos. Nagyon kedves volt egyébként, bár kétlem, hogy örült neki, mikor felhívtuk, hogy majd éjfélre érünk oda. :D
Hát ennyi fért bele az első részünkbe Kedves Olvasók, folytatása következik. :)
