2014. augusztus 2., szombat

Kirándulás az észak-keleti blokkban

Július elején, mire végre végeztem mindennel és a diplomámat is megkaptam, egy rövidebb nyaralásra indultunk barátnőmmel. Az ungvidéki rokonság meglátogatásával kötöttünk össze egy kis nyíregyházi városnézést, meg persze a Bükk természeti szépségeit sem hagytuk ki. Én pedig egy jó kis csengetést nem hagytam ki... ;)
Egerszalók és Eger megnézése volt az első két állomás, itt még buszt alig fotóztam, útközben Aszódon állt 2 rendszám elég rossz fényekkel. Az Agria felségterületén nem is lőttem hiányzót, de Felsőtárkányból azért feltennék egy képet, nem rossz hely az 5 kinnalvóssal.
Felsőtárkány, buszfotósok tere
Lillafüred volt a következő megálló, ami egy gyönyörű szép hely, de idevágó képek ott sem készültek. Diósgyőrben álltunk meg utána, ahol a menetrendi kereső alapján úgy döntöttem, a Búza térre így vasárnap délután le sem megyünk, helyette inkább irány Varbón át Kazincbarcika. Nem volt ez rossz ötlet... :)
BHR-358 érkezik Miskolcról.
JOB-697, egy újabb hiányzóm
Hogy ne csak napos-ajtós Ikarus legyen. :D
Ezeknek mind nagyon örültem, de az igazán nagy öröm csak ezután jött. A keresőben a Kazincbarcika-Rudabánya-Kazincbarcika járat keltette fel az érdeklődésemet, ahol minden bizonnyal nem a fordakocsi teljesített szolgálatot vasárnap délután.
Leginkább az ilyen pillanatokért imádom Borsodot. :)
Innen újra a menetrendi kereső, illetve egy segítőkész kolléga irányításával tettünk egy kis kitérőt Szikszóra. Útközben Sajószentpéteren álltunk csak meg, ahol a főút mellett két kinnalvóst találtunk.
Háttérben a CCX-868

Míg vártam az újabb laprúgós csodát, addig egy maszek rendszám is előkeveredett, jó kis felhozatal.
Csak ezért álltam meg itt, de látván, hogy ez így elég jó hely, itt vártunk tovább.
Ezzel együtt csak 4 266-ost láttunk dolgozni így iskolaszünetben, vasárnap... Borsod <3
Szikszó után gyorsítani kellett a tempón, az eredetileg 6-ra tervezett, de már 7-re áttett érkezés sem volt reális, de csak illett volna 8 előtt megérkezni... Szerencsen lett még 3 rendszám, nem a legjobb fények mellett, Olaszliszkán Credo, Sárospatakon pedig a vár megnézése mellett a 6 óra utáni "rajzást" sikerült elcsípni. Egész jók voltak még a fények, szokás szerint nagyon neccesen, de csak elfért az induló 280-as is...
BPR-639, buszos szemmel a nap zárása.
A Felvidéken egyetlen buszos képet követtem el két nap alatt, íme:
A Nagykapos-Perbenyik járat, Nagykaposon.
Kedden az első rendszámot Ricsén húzhattam be, egy sosemlátott maszek Ikarust sikerült fotózni. A környék egyébként elég húzós, fehér embert alig lehetett látni...
Kellett kicsit üldözni, de megérte.
Nem sokkal később pedig életemben először Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe is eljutottam. Ebből következően szinte minden busz, amit fotóztam, újdonság volt. Az első szabolcsi helyszín a családi okokból meglátogatott Szabolcsveresmart volt, ott egy C56-ost lőttem, Kisvárdán pedig már 200-ast is sikerült fotóznom, illetve a kevés szabolcsos E94 egyikét is.
FMW-253 Kisvárda, buszállomás
Persze az egyik első rendszámnak azért Credo-nak kellett lennie.
Kisvárdától a 4-es úton folytattuk az utunkat a megyeszékhelyre, megállás nélkül. Ott egy kis pihenő következett, a szállás elfoglalása stb, aztán úgy döntöttem, hogy a városnézést ne délután kezdjük meg, inkább nézzünk ki Tedejre... :D Sajnos egy traktor vontatmánya nem sokkal előttem borult fel, a hajdúnánási elágazó előtt 200 méterre, így a negyed 4 környéki váltásról teljesen lemaradtam. A 255-ös nem dolgozott délután, viszont lőhető helyen állt, így legalább az meglett, majd pedig elkezdtem várni a puszta közepén... Aztán az ég is leszakadt, felettébb mókás kis fotózás lett ebből. Nyíregyházáról még kánikulában indultunk.
FIS-207 érkezik Tiszavasvári felől, igazi fotós időben.
Fél 5-kor indult a FIS-208, ezzel a FIS-205-208 flotta meg is lett, a másik 266-os a galérián kívül a facebookon is látható.
Visszafelé az eső ellenére körülnéztem a buszvégen, illetve este a kajabeszerző sétám során is fotóztam kicsit, utóbbi termését osztanám most meg.
CLD-263 a Vay Ádám körúton
HXT-690 ugyanott, Sóstó felé kanyarodik nem sokára
A következő nap megnéztük a város nagyját. Szép város Nyíregyháza, rendezett belvárossal. Párás, felhős időnk volt, és sajnos pont, mikor végeztünk, és kérésemre még benéztünk a buszállomásra, el kezdett ömleni az eső. Így egy kicsit gyakorolhattam a "fotózzunk esernyő alól" mutatványt, de inkább csak a körülmények bemutatásának céljából teszek fel pár képet.
Itt még egész baráti volt az idő.
Legyen már egy 415-ös is! :)
AKD-266 Ricséről. Jó kis forda ez.
JAN-741, itt volt a legkeményebb az idő.
HCP-098, egy viszonylag ritka jelenség, kockarendszámos C56-os
Itt jött el az ideje annak, hogy továbbálljunk, az esernyő ellenére eláztam, párom türelme pedig elfogyott, úgyhogy kinéztük a helyi 7-es busz egy indulását, és azzal mentünk haza. Szerencsére a sok Solaris közé jutott egy 280-as is, azt sikerült kifognunk.
AVE-335 már a következő körén.
Ebéd után az állatkertet néztük meg, egy ideig jobb időben, majd újra esőben. Persze estére megint egész jó idő lett... Így gyakoroltam egy kicsit a "fotózz ablakból" leckét. :D
Egész jó kis renCCám így ablakból.
Másnap napos időben is körülnéztünk itt-ott, hogy, hogy nem, de még a buszállomáson is. Jó, az már a hazaúthoz tartozott tulajdonképpen. :D
A tároló egy része, nem rossz felhozatal.

A 263.01 az FVJ-465, mellette pedig egy borsodi vendégmunkás, a JLA-459
EOR-238, egy Hajdú Volántól bérelt vendég
Nyíregyháza zárásaként a vasútállomás mellől is hozok még két képet.
AVE-247, ekkor láttam először a 2,5 nap alatt, örültem is nagyon.
Ahogyan ennek is, ELS-245-öt viszont naponta többször is láttam esélytelen helyeken elvágtatni, míg végül az utolsó nap délelőttjén csak elkaptam ezt is. Ez is csak bérlemény a Hajdútól.
Hazafelé Tiszaújvárosban álltunk meg fotózni, de ott sok újdonság nem akadt, így egy másik helyszínen készült borsodi képpel zárnám a posztot:
BOS-775, avagy üdvözlet Mezőcsátról!
Mezőcsát után felmentünk a 3-as útra, Mezőkövesden ettünk, busz éppen nem volt ott semmi, csak a telepen, utána pedig expressz járatban értük el Budapestet. Jó kis nyaralás volt ez, sok-sok látnivalóval, ahogyan a poszt mutatja, sok busszal is. A galéria, 114 képpel: https://onedrive.live.com/?cid=872902F291B0EFAD&id=872902F291B0EFAD!2793
Köszi a figyelmet, jelentkezek még! ;)

2014. július 31., csütörtök

On tour Sofia - Част 1

Hát végre ez a nap is eljött, érkezik végre a régen várt szófiai kirándulás első része. Mint azt a fészbúk oldalunkon is említettem, a bő 3 napos túránkat 3 részben terveztem megírni. Terveim szerint mindhárom napunkról fog szólni 1-1 rege, ezekben egyben pedig igyekszem majd bemutatni Szófia helyi közlekedését és annak kultúráját (utóbbi egy igen érdekes témának ígérkezik majd.)
Már sajnos későn tudtuk meg, hogy a választásunk éppen egy 3 napos nemzeti ünnepükre esett és csak a 4. nap reggele volt rendes hétköznap, azonban így is igen termékeny túrát zártunk.

Ennek a kellemesnek ígérkező kis kiruccanásnak a fő célja a városnézés mellett, a még állományban lévő GVM-ek megörökítése volt. Május 3-án este indultunk útnak a Népligetből, a Group Travel egyik Bovájával. A kellemes kis 12 órás út mégsem volt olyan kellemes, már az odaúton megállapítottuk, hogy a bolgár emberek bizony büdösek. :D
Hosszas sínylődés után 4-én reggel meg is érkeztünk a pályaudvarra, ahonnan rögtön nyakunkba vettük...legalábbis vettük volna a várost. De még ugyebár napijegyet is kéne venni. Egy néhány perces (50!!) keresgélés után meg is találtuk a pénztárat, ahol a néni még az angolt is egész jól törte, így sikeresen megvettük a napijegyeket. Itt jegyezném meg, hogy Szófiáról tudni érdemes, hogy mivel nem túl sok a turista, így az emberek angol tudása igen csak szegényes, sokszor a már jól bevált activity módszer azonban hatásos.
Végre tehát elindulhattunk fotózni, első célunk az egyik trolibusz telep (Iskar) megtekintése volt.

Knyagina Maria Luiza metróállomás.
Metróhálózatukról annyit érdemes tudni, hogy papíron 2 vonal van, melyek lényegében összeérnek. A metróállomások gyönyörűek, szerintem a 4-es metró elbújhat mögötte...ja, meg hát ezen utasok is vannak. :D
A metrót egyébként a Metropoliten EAD üzemelteti.

Ez pedig már az iskari telep mellett készült, az első pályaszám.
A troliüzemet a Stolichen Elektrotransport EAD üzemelteti, a villamosüzemmel közösen.
A trolikról annyit érdemes tudni, hogy van néhány felújított GVM-ük, egy részük hátul "homemade" módon alacsonypadlósítva van (a régiek közül is). Ezen kívül rendelkeznek még néhány MAN, Cobra trolival és persze az új Solarisokkal, amik szépen lassan váltják a GVM-eket.
A 2 Cobrát egyébként már nem igazán használták, a MAN-ok pedig inkább csak hétköznap voltak kint.
2 telephelyük van; Iskar és Nadejda, melyek (ha jól számoltam) 9 viszonylatot szolgálnak ki. A viszonylatok nagyban különböznek a budapestiektől, ugyanis ezek jóformán lefedik a várost.
A villamosok is hasonlóképp közlekednek, szinte teljesen le - és átfedik a várost, kb. 15 viszonylattal.

A trolitelep melletti romos épület. Nem egy ilyen ház található a városban.
Így is túl sokat beszéltem már az elején, a buszüzemről majd kicsit később.

Ez a VÖV szabványú Merci éppen a 77-es vonalon teljesített szolgálatot. Ő egy 70-es évekbeli példány, nem mai csirke...
Annyit észrevettünk a 3 nap alatt, hogy a kocsik nem állandóak a vonalakon, 1-1 kivétel persze akadt, pl. a fent látható Mercedes is.

A troliüzemben használt vontató. Szexi!

2624 érkezik az iskari végállomására. A 6-os és a 7-es troli egyébként terelve járt az ottlétünkkor, mivel az útvonalukon éppen csatornázási munkálatokat végeztek.
Trolipótlás persze nincs, mert minek az, helyette volt jó néhány busz, ami elvitte az utasokat.
A telephely után ellátogattunk az Ul. Opalchenska-hoz, mely egy igen forgalmas út mellett fekszik. Ekkor mi még nem tudtuk, hogy a kiszemelt 6-os és 7-es troli nem arra jár.

Egy 280-as a 310-esen. Néztünk rendesen, ugyanis fogalmunk nem volt róla, hogy milyen típusokból épül fel az autóbuszos állomány.

Helyköziről mi más is hiányozhatna mint a King Long? Már kezdtem hiányolni...
Miután felfedeztük, hogy itt bizony troli nem jön, egy VÖV-ös Merci fedélzetén továbbáltunk, ám egy megálló után le is szálltunk. Felfedeztük ugyanis, hogy ott jár keresztbe a 9-es troli.

9-esen nagyrészt felújított GVM-ek ténykedtek.
Egyébként azt nem tudtuk eldönteni, hogy mi alapján újították fel őket, de valószínűleg ők is a vázállapot tarthatták szem előtt.

Nem csak troli jár itt, hanem busz is.
A buszok flottaszíne igen változatos, noha papíron egy szolgáltató van (a Stolichen Autotransport), kis kutakodás után találtam 3 magán szolgáltatót, de a feliratok teljes hiánya miatt arra se jöttünk rá, hogy egyáltalán hány szolgáltató lehet....
Volt olyan típus is, amit pl. csak a 4. nap reggelén fedeztünk fel.

Itt az ebédet is elfogyasztottuk, megtaláltuk Ali kajáldáját, ahol isteni kebab és hamburger volt. Olyannyira jó volt az ár-érték arány, hogy minden nap beugrottunk ide némi finomságra.
A finom ebéd után továbbálltunk, hogy némi villamosozás után elfoglaljuk végre a szállást. Igen csak kényelmetlen volt táskákkal végigfotózni a délelőttöt....

Természetesen rossz helyen szálltunk le, na de sebaj, legalább fotóztunk villamost is.

Egy széles Tátra a 20-as vonalon.
Villamos járműparkjuk legalább olyan sokszínű, mint a busz, tán most fel sem tudnám sorolni, hogy hány féle típussal rendelkeznek.
A 18-as villamossal végül eljutottunk a szállásunkra is, mely egyébként a város szívében volt, közel a Makedonia Square-hez.

Egy kis együttállás. :)
Azért nem minden bolgár büdös, akadnak egészen kellemes, szép lányok is. :D

A Makedonia Boulevard és a háttérben a szovjet emlékmű.
A fent látható úton egyébként 5 villamosvonal is húzódik. Viszont a sínek állapota nem az igazi...

Divatkép az emlékműnél.

Ugyanez GVM-mel.
A Makedonia blv.-ot keresztező Skobelev blv.-on néhány troli - és buszvonal is megjelenik. A macskaköves út itt is hasonlóan jó állapotú, mint a villamossín. A trolinak Vmax = 10, bár voltak bátrabbak, akik ~30-al vették az akadályt, ezek esetében a GVM 2 része külön életet élt.

A busz se hiányozhat a választékból. Itt nagyrészt Cobrák járnak.

Ő pedig a 2123-as az 1-esen. Ezen a képen talán jobban látszik a trolin keresztül az út minősége.
A térképet nézegetvén felfedeztük, hogy a Kossuth Lajos és a Petőfi Sándor utca az emlékműtől csupán néhány perc sétára van, így nem hagyhattuk ki, hogy megnézzük. Csak olyan szokványos, szófiai utcák, de a táblák magukért beszélnek. :)

Ráadásul még keresztezik is egymást.
Ezek után a Bul. Prahat vettük célba, mely tán még közelebb volt a szállásunkhoz, mint a Makedonia Square. A táv egyébként nem volt nagy, így néhány perces gyaloglás után ott is voltunk.
Sok troli keresztezi itt egymást és halad a Dél-keleti irányban az NDK (National Palace of Culture) felé, ami egyébként tényleg a város központjának mondható, afféle helyi Hősök tere.

Az 5-ös troli is erre jár többek között. Ez Szófia egyik leghosszabb trolivonala, a város Észak-nyugati részét köti össze a Dél-keleti szélével.
A távolságok egyébként nem vészesek a városban, mivel alapvetően jóval kisebb, mint pl. Budapest. A belváros kellemesen besétálható, de azért az 5-ös troli menetideje mégiscsak 30-40 perc körül van.

Buszok is járnak erre, legfőképpen török gyártású BMC-k a 260-ason.
Emlékeztek arra, mikor azt mondtam, hogy a buszok kiadását variálják? Na, ő pl. egy kivétel, mivel a 260-as felirat a buszon nem tábla, ráadásul ilyen típusú buszokat csak ott láttunk.
Miután itt meguntuk a fotózást elindultunk a város Dél-Keleti szélén található plázához, hogy a Carrefourban vásároljunk be, mivel egyik útitársam ódákat zengett róla. :D
A pláza érdekessége, hogy lényegében egy autópálya kivezető részén fekszik (afféle Budaörsi Auchanhoz hasonló), de ezen a kivezetőn az 5-ös és a 8-as troli is kihalad a város szélére.
Útközben persze leszálltunk 1-2 fotóhelyen, pl. ott, ahol a 4-es és a 11-es troli leágazik a pályáról.
Itt persze buszok is szép számmal előfordultak, nagy örömömre.

Valar Morghulis :P
Rengeteg szóló Conectojuk van, szebbnél-szebb telireklámokkal. Nem olyan igénytelenek, mint nálunk az Univeresek....
Késő délután végül sikeresen elérkeztünk a plázához is. Ez már tényleg a város széle, afféle újépítésű irodák között található, közvetlen a pálya mellett. Rengeteg helyi megy ki egyébként erre az elővárosokba és a város legszélső pontjaiba.

A pláza és az előtérben egy BMC a 404-esen. A 3 jegyű vonalak mennek egyébként az elővárosokba, de ugyanúgy a helyi üzemhez tartoznak.
A pláza elérhetőségét egyébként nem kommentálnám, a külső irányba jóformán lehetetlen megközelíteni, csupán egy autóknak kiépített aluljáró vezet át a pálya alatt, de hát jobb híján a vásárlók is ezt használják az átjutásra.
No sebaj, a Dunkin Donuts kárpótolt minket odabent, kár, hogy ez már nálunk megszűnt, igen finomak a fánkok.

Ez pedig az az út, ahol az 5-ös lefordul a pályáról. Szép helyen megy felfelé a végállomására.
A bevásárlás és a trolifotózás után elindultunk visszafelé, hogy letegyük a pakkot. Persze visszafelé is a trolit választottuk, mivel szinte a szállás mellett tett le.
1422 volt a szerencsés nyertes. A troli olyan ramaty állapotban volt, hogy nagyobb tempónál azt hittük, kihullik alólunk a C tengely. A legtöbb GVM egyébként nagyon rossz állapotban van, ha ezt a sok pesti birka látná, mindjárt tudnák értékelni a BKV-t...

Ő is alacsonypadlósított troli. A padló nem épp vastag, nem tűnt túl biztonságosnak. Helyenként érezni lehetett benne a süllyedéseket, egyszóval nem volt túl stabil. Gányolda 8000.

Bul. Prahara visszaérve elcsíptük az aznap egyetlen kint lévő MAN-t is, a 2-esen. Egész hétvégén ő volt csak kint, a 7 kocsiból. 2 alapból sem járt, a többiek pedig csak hétköznap dugták ki az orrukat.

1807 volt a szerencsés. Ezek közül is van többszínű.

Még egy GVM, ha már ott vagyunk. Gyűltek a hiányzók.
Egy gyors lepakolás után a 2-es troli vonalát vettük célba, végül Mosta Chavdarnál találtunk egy jó fotóhelyet, a város Keleti részén.
Éppen volt egy kis eső, de hamar kisütött a nap, ennek pedig a képen is látható motívum lett a vége.

Szivárvány a Keleti városrészen.
A Keleti részre egy felüljáró vezetett át, mivel alattunk a vasút húzódott.
Az csak öröm volt az ürömben, hogy felfedeztük, hogy a 3 trolivonal mellett 2 buszvonal is jár ezen a hídon, melyek mi mással lettek volna adva, mint 280-assal.

2451 a 79-esen. A 78-as jár itt még egyébként, a híd végén pedig a 310-es kanyarodik el, melyen szintén 280-asok járnak.
Ezek a 280-asok is igen perverz gépek egyébként, a gyári üléseknek már nyoma nincs rajtuk, helyette kényelmetlen, szövet nélküli, fehér műanyag ülésekkel van tele az utastér. Ellenben az utazás kárpótolja az embert. :)

A nap zárásaként pedig egy troli is a felüljáróról.
Mivel a nap már igencsak lemenőben volt, lassan hazafelé indultunk. Ekkor pattant ki a fejünkből az ötlet, hogy kipróbáljuk a 280-ast is, így végül kisebb kerülővel mentünk haza, de az élményért mindeféleképpen megérte, szerencsére a sofőr sem bánt híján a gázzal. Azt már csak csendben említem meg, hogy társasága is volt, méghozzá a fülkében. Egy budapesti embernek igen szokatlan látvány volt a fülkében, a sofőrrel beszélgető haver. Ezután átszálltunk a 309-esre, mely elvezetett minket az 5-ös trolihoz.
Ekkor elterveztük, hogy megyünk vele egy kört, mert úgyis ráértünk. Nem bántunk meg, hogy így döntöttünk, ugyanis ekkor ismertük meg "Gizit, a trolisofőrt", aki mindenkit megszégyenítő módon 70-80-al taposta a Solának az autópályán. Ezután az élmény után persze számtalan sztori született Giziről, de tény, hogy földbe döngölte az összes eddigi trolisofőrt, akik Gizivel szemben kényelmes 20-30-as tempóval mentek végig a városon.

Hát így telt el az első nap, lassacskán jelentkezem majd a második résszel is!