On tour Sofia - В последната част

Ez a nap is elérkezett Kedves Olvasók, ugyanis elkészült a szófiai kirándulás utolsó része.

Az előző részekkel ellentétben, ebbe a fejezetben néhány városképet is belecsempésztem, elvégre ha már ott voltunk, nem csak a tömegközlekedést csodáltuk meg. Emiatt ez a beszámoló jóval több képet tartalmaz, mint az előzőek. "Gyönyörködjetek" bennük! :)

Mielőtt még belekezdenék, azt is tudni kell, hogy az utolsó utáni napról is lesz majd itt néhány kép, ugyanis a 4. nap reggelén indultunk el hazafelé, de a fennmaradó időnket természetesen kihasználtuk.

3. napunk reggelén szokás szerint útrakeltünk, hogy bejárjuk a várost, de természetesen nem maradhatott ki, a már megszokott fotóhelyünk sem.

Az új villamosuk, a Pesa, melyet ők is EU-s támogatásból vettek.

2102 az 1-esen.

Meglátogattuk a tegnapi autópályás fotóhelyünket, hogy jobb képek is készüljenek ott, mert az előző nap már igencsak későn értünk oda.

Conecto a 213-ason, a Kosztolányi Dezső tér, ja nem....a meg nem mondom mi felé, olvassa le a kijelzőről, aki akarja. :D

Egy szép aluljárón mentünk keresztül. Mintha csak a Kacsóh aluljáróban lennénk.

Ismerős már?

Ez pedig a másik irány, egy magaslati fotóhelyről ez az irány is fotózható volt, nem zavart be a képbe a szalagkorlát.

Ez pedig ránézésre a helyi Homm Kft. és egyik helyközi kisbusza.

Egy kis művészkedés. :)
A képen az éppen 18-20 percenként járó 5-ös troli, és a 23 percenként járó 8-as troli menetrendje látható. Na itt biztos nem érkezik utaspanasz, hogy 2 perccel előbb ment el a busz.

Koczka MAN SG 263-as, narancs színben.

Ezek a képek már egyébéként a másik autópálya kivezető szakaszán készültek, ami a plázához vezet, de oda most kivételesen nem vettük igénybe a Carrefour nyújtotta szolgáltatásokat.

BMC a 604-esen.

Miután itt meguntuk a fotózást, másik törzshelyünket vettük célba (Opalchenska), ugyanis Ali kajája már várt ránk. :D

Mivel még ma is ünnepségek voltak a városban, így egy újabb honvédségi Chavdarba futottunk bele.

A finom és laktató reggeli után gyalogosan elindultunk az iskari trolitelep felé, hogy még egyszer elbúcsúzzunk a hiányzó troliktól.

Útközben 2113-az 1-esen. Annyira tetszik, a viszonylatjelző tábla helyére beapplikált azonosító. Ők megoldják a táblázást, minek feltüntetni a végállomást? Az azonosító sokkal fontosabb. :D

Egy újpofás Ikarus a 6-oson. A kép már a telep mellett készült. Nem volt egy vészes táv.

Vigyázat! Kívülről fotózott, ámde telepes kép. 2612 a csarnok bejárata előtt. Érdemes megfigyelni a szépen lekötött szedőket a képen. "Jóazúgy"!

A 82-es is a telep mellett halad el, természetesen BMC-vel.

Vissza a kezdetekhez, Bul. Praha következik, ahonnan csak egy köpés az NDK, mely igazán ideális a városnézésre.

De előtte egy Citaro a 260-ason. Jééé, ilyen is van nekik? :D

De nehogymár gyalog menjünk az NDK-hoz, inkább üljünk fel az 1-es villamosra, utastéri fotóm még úgysincs szófiai villamosról.

Érkezés a célhoz.

Napifail. :D

Érkezik az 1-es az NDK-hoz a másik irányból. Ahogy elnéztem igencsak kirakatvonal az 1-es, full Pesa a kiadás.

Az NDK épüelete, mely egyébként a National Palace of Culture rövidítése, de szerintem ti sem erre gondoltatok volna. :D

180 fokos fordulat, és ezt látjuk. Meg nem mondom, hogy mi ez a képződmény az előtérben, de a háttérben az NDK-hoz tartozó park található.

Ez pedig egy gyalogos felüljáró az NDK mellett, éppen egy kiállítás volt látható rajta. Kár, hogy semmit nem értettünk a szövegből, de a képek szépek voltak.

Látkép a távlatból. Háttérben befigyel a Conecto.

A másik irányból pedig egy telireklámos MAN érkezik.

Közben átbandukoltunk az NDK másik felére, ahol valamiféle emlékművet véltünk felfedezni.

Igen érdekes a formavilága.

NDK a távlatból nézve.

A tér alatt egy nagy aluljáró is található, mely az NDK metrómegállóhoz vezet. Az első részben már említettem, hogy a metróállomások gyönyörűen meg vannak csinálva, ez erre az állomásra is teljes mértékben igaz volt.

A lejáró előtt egy jópofa bácsi szórakoztattok minket, aki a kezében látható rádióban gyűjtötte a pénzt. :D

A park másik felén is járnak trolik, itt éppen a 7-es és a 2-es követi egymást.

Ezt pedig csak úgy.

Az úton átkelve hamar megpillantottuk a helyi "Váciuccát", ahol rögtön végig is sétáltunk némi szuvenír reményében.

A helyi Váci utca látképe.

A sétálóutca másik felén ez a látvány tárult elénk. Néhány vonal igen szép helyeken kanyarog.
A képen egy otthonról is ismert Tátra érkezik a 10-esen.

Ez pedig egy 18-as a másik irányból.

T8M-ük is van.

Ez pedig már egy széles tátra. Ha megnézitek a feljebbiről készült képeket, látszik a különbség. A nyomtáv is teljesen más.

Néhány képen keresztül egy kis városnézés, a wikipédiából kimásolt történelmi rovattal most nem untatnálak benneteket.

Ez pedig már egy trolis divatkép.

Kommentár nélkül perceink után pedig térjünk vissza a tömegközlekedéshez, és persze mi más lenne a helyszín, mint az Opalchenska. :D

Egy Chavdar érkezik a 85-ösön. 

Belőle elvileg 22 van a városban, mi össz-vissz egyet láttunk.

Következő képünkön egy 280-as látható. Az állományról annyit érdemes tudni, hogy papíron 280.04-ből még 85 darabbal (bár ezt erősen kétlem), 280.59-ből pedig 11 darabbal rendelkezik a cég.
Ha azt veszem, akkor nem túl jó az arány, mert nekem 45 körüli darabszám került az objektívem elé.

Jéé, egy MAN. Bocsi, ez ex. T&J-s? :D

Ez pedig a már a fészbúkos oldalunkon is megjelent retró festésű Merci. A Schulbus felírat kifejezetten ideillő...

Amit még a poszt vége feléhez közeledvén érdemes lenne megemlíteni pár szóban, az a közlekedési kultúra...már ha lehet így nevezni, azon belül is a tömegközlekedésről ejtenék pár szót.
Igazság szerint nem értem, hogy bizonyos helyeken miért vannak kiépítve a megállóöblök, ugyanis az ég világon senki nem használja. Náluk minden bizonnyal azt közösítik ki, aki a megállóöbölben áll meg, vagy aki a megállás után nyitja, illetve indulás előtt zárja az ajtókat. Ott az ajtók valószínűleg a fékpedálra ható súrlódási erő hatására nyílnak, illetve a gázpedál megnyomására kifejtett erő hatására záródnak.
Leszállásjelző nincs, minden megállóban nyílik minden ajtó. Persze az új Sola trolikon már vannak leszállásjelzők, de a sofőr igencsak furán nézett, mikor a műszerfalon felvillant a leszállási szándék jelezve ikon.

Továbbá a troliknál a kiugrás teljesen megszokottnak számít, olyankor csak visszateszik a szedőt és már folytatják is útjukat. Kit érdekel, hogy a vezeték esetleg rongálódott, nem számít.

Úgy tömören ennyi, mi pedig közben továbbhaladunk egy új helyszínre, mely az Opalchenskától ugyan nincs messze, de több olyan viszonylat is található itt, melyekkel még nem találkoztunk.

A 310-es pont nem tartozik közéjük, de legalább a helyi Árkád befigyel a háttérben.

108-ast viszont nem volt szerencsénk eddig fotózni, a képen pedig egy Mercedes logóval ellátott Heuliez látható.

A végére csak sikerült összeszedni, hogy a Mercedesen kívül Chavdar és Heuliez típusú buszaik vannak a VÖV szabvány kategóriában.

Troli a messzeségben.

Különjárat kategóriában egy újpofás Irizart neveznék.

A helyi volántársaság beazonosíthatatlan altípusú Isuzuja is lencsevégre akadt.

Conecto úgyis rég volt, hát még ilyen matricával. Üt, mint a 70 fokos hp (nem, nem Harry Potter).

A délután zárásaként egy 280-as a lemenő nap fényében.

Mivel lassacskán ránk sötétedett elérkezett a vacsora ideje, majd az utolsó este méltó zárásaként esti fotózásra indultunk.
Első képeink helyszíne a Bul. Praha utáni aluljáró, mely tökéletes helynek ígérkezik néhány trolis kép elkészítésére.

Az első fogás egy új pofás Ikarus.

Majd érkezik Gizike is a Solarissal. Mondanom sem kell, hogy a Solaris nem a hangjáról híres, de a tempó alapján mi már messziről hallottuk, hogy ő érkezik.
Azt hiszem méltóképp el is búcsúztunk tőle, sosem felejtjük el! :)

Köszönjük a fényszórókat!

Gyalogosan továbbálltunk az NDK-hoz, mely ideális helyszín volt néhány esti városképhez.

Az NDK épülete és a főtér.

A helyi Váci utca esti pompában. Nálunk azért szebb.

Esti sétánk után nyugovóra tértünk, helyi idő szerint másnap 10:00-kor startolt a buszunk hazafelé, viszont reggel még fotózni akartunk a csúcsban, ha mér ez volt az egyetlen itt töltött hétköznapunk.
A hajnali kelés nem jött össze, így nem értünk ki túl korán. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a 2055-ös psz.-ú Ikarus trolijukat (ami egy művészien összegraffitizett kocsi) használják, így mikor megláttuk, rögtön annak elkapása lett a célunk, de sajnos csak a szembe irányba láttuk elzúgni.

Fotóhelyünket ezúttal az NDK mellett szemeltük ki.

Elsőként egy csuklós Sola.

Egy bolgár sállal díszített MAN a 94-esen.

A 8 Tedomuk közül érkezik az egyik a 9-esen. Ezen a vonalon csak Tedomot láttunk, azonban a típus teljesen új volt nekünk, mivel a hétvégén nagy valószínűséggel nem voltak kint.

Nagyjából ekkortájt mehetett el szembe irányba a 2055 a 2-es trolin, aminek nem volt túl közel a végállomása, de mi bíztunk benne, hogy lehet még rá esélyünk. Az idő viszont kevés volt és nem lett volna jó buli lekésni a buszt.

1200 ezzel a csodálatos napellenzővel.

Ahogy sejtettük végül nem lett meg, muszáj volt lesétálnunk a metróhoz, mert így is szinte az utolsó pillanatban érkeztünk meg a pályaudvarra.
A hazafelé utunk igencsak érdekesre sikeredett.

Nem sokkal a szerb határ átlépése után meg is álltunk pihenni, ahol kapáslövésként egy ilyen képet sikerült készítenem.

Először is egy büdös, tahó, bolgár cigány ült be mögénk, aki valószínűleg valami segédmunkásként dolgozik Prágában (oda tartott a busz) és a haverjával együtt a sárga földig itták magukat. Ez az értelmes meg csak tombolt, végül már a buszon is veszekedés tört ki és néhány nagyobb darab ember elcsendesítette. De sajnos nem úgy, ahogy gondoljátok. :D

Ha ez még nem lett volna elég, akkor Belgrád után "némi" műszaki hiba is beütött. Először csak büdöset lehetett érezni hátul, majd a tengely felől is érdekes hangok hallatszottak. Egy szó, mint száz, félreálltunk a legközelebbi pihenőnél, ahol a sofőrök átvedlettek szerelővé, nagy nehezen levették a kerekeket és ekkor derült ki, hogy a jobb oldali féktárcsa bizony eltörött.
Jött a telefonos segítség a főnöktől, "baszok én rá, csak menjetek el vele Prágába" címszavakkal nyugtázhatta a problémát, majd 2 órás késéssel, jobb hátulsó féktárcsa nélkül folytattuk tovább utunkat.

Az áldozat.

Sikeresen hazaértünk és ezzel véget is ért bolgár túránk.

Összességében nagyon sok érdekes dolgot fotóztunk, illetve Ötkeresen vontam egy statisztikát az Ikarus trolikról is. Eszerint kb. az állomány 80%-át sikerült kilőnünk, így mondhatjuk, hogy elérte célját a túra.

Bocsánat a hosszú részért, remélem összefogóan is elég tartalmas volt a beszámoló.